Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - Az új szövetkezetek cégjogi vonatkozásai. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának és gazdaságjogi intézetének 1947. szeptember 26. és október 14. között megtartott ankétján]

4'J rendelkezéseiben is ? Nézetem szerint a választ csak nemleges lehet a következő okokból. Visszanyúlva az 1946. évi szeptember hó 17. napján kelt 69. számú bizottsági törvényjavaslatomhoz, az úgynevezett egyközpont rendszer törvénybe iktatása előtt, a javaslat a szövetkezeti központokról szóló VIII. fejezetben lehetővé kívánta tenni, hogy az ugyanazon gazdasági tájon működő ugyanazon üzletkörü szövetkezetek tájszövetkezeti központot, az ugyanolyan szakszervezetek pedig — működési területükre tekintet nélkül — szakszövetkezeti központot alapítsanak. Lehetőség biztosíttatott olyan irányban is, hogy ez utóbbi központok, tehát a szakszövetkezeti központok tagszövetkezetei 2h részének hatáTozata alapján az összes szakszövetkezeti központokból egy országos szakszövetkezeti központ létesülhessen. Valamennyi — tehát úgy a táj, mint a szakszövetkezeti — központokra a javaslat a törvény rendelkezéseit „értelemszerűen" kívánta alkalmaztatni s ily módon hidalta át az imént említett s abból adódó nehézséget, hogy a törvény szerint is a központ tagja csak szövetkezet lehet, viszont ezutóbbi, mint jogi személy, igazgatósági és felügyelőbizottsági tag nem lehet. Értelemszerű alkalmazás mellett azonban, a K. T. szabályozásához hasonlóan, a szövetkezeti központ említett tisztségviselőjéül akár a tagszövetkezet valamelyik természetes személy tagja, akár extraneus is megválasztható. A törvény azonban a szövetkezeti központokról szóló javaslat helyébe a Magyar Országos Szövetkezeti Központra vonatkozó rendelkezéseket iktatta, melyek az ide fűzött indokolás szerint megfelelnek a koalícióba egyesült politikai pártok ama megegyezésének, hogy a különböző szakszövetkezeti központok egybevonásával egy szövetkezeti központot kell felállítaná. Figyelemreméltó, hogy az indokolásiban csupán a szakszövetkezetek egybevonására történik hivatkozás, de egy szóval sem történik említés a tájszövetkezeti központokról. De ha ez még nem szolgálhatna kellő indokul ama nézet alátámasztására, hogy a törvény nem kívánta meggátolni tájszövetkezeti központok megalakulását, úgy már minden kételyt el kell hogy oszlasson a 133. § 2. bekezdésében foglalt az a rendelkezés, miszerint országos jellegű szövetkezeti központok ügykörébe tartozó minden feladat kizárólag a M. O. Sz. K. ügykörébe tartozik. Ez a rendelkezés tehát csak azt zárja ki, hogy működését az egész országra kiterjesztő más szövetkezeti központ is megalakulhasson, de értelme szerint nem kívánta gátolni a földrajziltag kisebb területre korlátozott, illetve csupán meghatározott gazdasági tájra terjeszkedő üzletkörrel működni szándékozó szövetkezeti központok létesülését. Végül legyen szabad utalnom arra a nyilvánválóan nem szándéktalan Tíülönbségre is, amely a cégszövegre vonatkozó 4. § tekintetében az említett 69. számú törvényjavaslat- és a törvény között található. Amíg ugyanis a szövetkezeti központok alakulását kifejezetten is biztosító javaslat a központok cégszövegéről egyáltalában nem rendelkezett, addig a csupán egy szövetkezeti központról (a M. O. Sz. K.-ról) rendelkező Kódex szerint, szövetkezeti központ esetében a „szövetkezeti központ" vagy „szövetkezetek központja" szavakat is a szövetkezet cégébe fel kell venni. Eme rendelkezésnek a törvénybe való kiegészítő felvétele pedig csak akkor nyer értelmet, ha van, akire vonatkoztatható, már pedig e rendelkezés gyakorlati alkal-