Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - Az új szövetkezeti jog alapelvei. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának és gazdaságjogi intézetének 1947. szeptember 26. és október 14. között megtartott ankétján]

i 40 műnket : a 23. és a 26. §. A 23. § 3. bek. ünnepélyesen nyilvánítja ki a szövetkezeti demokráciát. Kifejezésre juttatja, hogy a tagokat egyenlő jogok iMetik meg és egyenlő kötelezettségek terhelik, hogy a szövetkezet a tagokért van és hogy minden tagnak külön joga van arra, hogy a maga közgyűlési és egyéb lényeges jogait gyakorolhassa. A 23. § 3. bekezdését csak akkor fogjuk élő joggá tenni, ha nem a tagnak a ténykedéseire, hanem a tagnak, mint igazgatósági vagy felügyelőbizottsági tagnak, vagy a közgyűlésen megjelenő közgyűlési tagnak a ténykedéseire gondolunk. Nagyon örülök annak, hogy a Fülöp—Boros-féle kommentár ás a Szt. e szakaszát ilyen értelemben magyarázza. Nagyon figyelemre méltó a 26. §-nak az a rendelkezése, amely a tagok kötelezettségeit általánosságban kívánja szabályozni és ezzel kidomborítani azt a lényeges különbséget, amely a részvényes és a szövetkezeti tag között fennforog. Mert amíg a részvényesnek csak egy kötelezettsége van a részvénytársasággal szemben, t. i. a jegyzett részvény névértékének (kibocsátási értékének) befizetése, addig a szövetkezeti tagoké igen, színes és változatos kötelezettségek terhelik a szövetkezettel szemben. A főkötelezettség a közreműködés vagy a vállalat igénybevétele, aminek az elmulasztása bírságot, kötbért és végső esetben a tag kizárását vonhatja maga után. De igen fontos kötelezettsége a tagnak a felelősség, amely a Szt. szerint is lehet korlátolt és korlátlan. Csatlakozik ehhez a szavatosság, amely csak a szövetkezet csődje esetében érvényesíthető, és a Szt. értelmében mindig közvetett (tehát a szövetkezet hitelezője, ellentétben a K. T. szabályozásával, sohasem juthat abba a helyzetbe, hogy szövetkezeti tartozás címén a tag ellen közvetlenül keresetet indíthasson). Végezetül a Szt. lehetővé teszi azt is, hogy az alapszabály a tagokra pótbefizetési kötelezettséget is állapítson meg. A Szt.-nek erre vonatkozó rendelkezéseit (6. § d) pont, 27. § 3. bek., 33. § 2. bek., 55. § 4. bek.) a Kftt. vonatkozó rendelkezései alapján kellene megvilágítani. A Szt. 28. § és 29 §-ai igen figyelemre méltó rendelkezéseket állítanak fel az üzletrészre vonatkozólag. Nem mulaszthatom el azonban annak megjegyzését, hogy a 28. § 7. bekezdésének az a rendelkezése, amely az üzletrészek egyenlő névértékét követeli meg és a 29. §, amely aritmetikailag állapítja meg az egy tag által jegyezhető üzletrészek számát, túlságos merev. A szövetkezeti mozgalom a szövetkezetek organizációjában valósítja meg az ú. n. „szövetkezeti demokráciát". A tagok a vállalat urai, akik akaratukat a közgyűlésen nyilvánítják ki. A közgyűlésen viszont a többségi elv érvényesül, minthogy a tagok nagy száma miatt az egyhangúság megkövetelése a vállalat megbénulására vezetne. A vezetőket a tagok választják. A tagok közötti egyenlőség elve a Szt.-ben olyan erőteljesen érvényesül, hogy az „egy tag egy szavazat" elvhez feltétlenül ragaszkodik. Világosan látják a szövetkezeti vezetők is, hogy ez az elv ellentétben áll a gazdasági életben uralkodó azzal a másik elvvel, hogy a vállalatban mindenkinek akkora befolyást kell biztosítani, amekkora áldozatot hozott a vállalat érdekében. VI.