Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - Zsögöd-Grosschmid Béni, a magyar jogtudomány szabadságharcosa

3 van a német Reichsgesetzblattban törvény, amit még nem ültettünk át, addig a mi kincsesházunk nem teljes". (Hitel és reáluzsora, 87. 1.) 3. Ebben az állapotban találta a magyar magánjogot, amikor a 70-es évek elején a bécsi egyetemről hazakerült, a fiatal Grosschmid. A külföldi egyetem, kiváló tudósaival, aminő Unger József és Stein Lőrinc volt, sajátosképpen nem az utánzás hajlamát, hanem a régi magyar joghoz való szenvedélyes ragaszkodást váltotta ki az ifjú lelkéből. Amikor Grosschmid 1873-ban, 21 éves korában Akadémiánkon a Sztrókay díjat nyerte el az örökösödési kötelesrészről írt munkájával — amelyben a bírálók helyesen ismerték fel a zseni jeleit — ez az első írásmüve már világosan mutatja a fiatal tudós immanens lelki alkatát : szembeszállását az önálló magyar jogfejlődést elfojtással fenyegető osztrák és német hatással. Keserűen érezte azonban, hogy jogrendszerünk régi fejlődési vonalát, mely 1848 és 1861 között helyrehozhatatlanul megszakadt, újra felvenni többé nem lehet, de legalább arra igyekezett, hogy a megszakadt jogfejlődés további menetében valamelyes nemzeti jelleg nyilvánuljon. Ezért tűzte célul maga elé a magyar jogfejlődés önállósítását. Hogy azonban ez az önállósítási folyamat megindulhasson, előbb le kellett rázni a német szellemi preponderenciának igáját és kiküzdeni, Grosschmid szavaival élve, Németországgal, mint „Magyarország szellemi földesurával" szemben a magyar jog függetlenségét. Ezt a függetlenségi harcot két irányban kellett megvívni : egyrészt a kodifikációs arcvonalon, az életképes régi magyar jogintézmények megmentése végett, másrészt a tudományos fronton, a német jogtudomány irányító hatásának a magyar jogtudományból való kiszorítására. Grosschmid egész életét ez a kettős függetlenség harc töltötte be. A kodifikációs vonalon Grosschmid küzdelmének első szakasza az ági öröklés megmentésének szólt, ami az első Jogászgyülések után reménytelennek látszott. Az ági öröklés és vele az egész önálló magyar öröklési rendszer halálra volt ítélve. Grosschmid valósággal, mint perdöntő bajnok vetette magát a sorompóba. Nyomtatásban megjelent első tanulmánya, az „Öröklött és szerzett vagyon" c. remek értekezés, az ági öröklés intézményének és vele az önálló magyar öröklési rendszernek csodálatraméltó védőirata. Meggyőző erővel bizonyítja, hogy az ági öröklés nem az ősiségnek jogunkból eltávolítandó csökevénye, hanem ellenkezőleg, eszmei tartalmával magasan felülemelkedik a modernnek nevezett parentális rokonsági csoportok szerinti öröklési rend sematizáló sivárságán. Az „öröklött és szerzett vagyon" győzelmes haditett volt : senkisem tudta ellenállhatatlan logikáját megdönteni. Még Teleszky István is, az ági öröklés legszívósabb ellenfele kénytelen volt öröklési javaslatának módosított szövegében az ági öröklésnek a testvérek közti utódlás körében bizonyos engedményeket tenni. Grosschmid ezen első sikere után frontális támadásba ment át a Teleszky-féle örökjogi javaslat ellen. Ez a javaslat, bár nagy tudományos apparátussal készült, lényegileg mégis Mommsen Frigyes örökjogi tervezetének az utánzata és felhígítása volt. Ezért Grosschmid nyomban rávetette