Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - A svájci perjogi gyakorlat néhány időszerű kérdése. [A Schweizerische Juristen-Zeitung cikkeinek ism.]

185> sítéssel kell, hogy rendelkezzék, tagjai pedig az érdekelt kormányhatóságok, illetve a tárcán belül az érdekelt főosztályok és ipari igazgatóságok képviselői. Az egyeztető bizottságok most ismertetett és egyelőre ideiglenesnek jelzett intézményét a jelek szerint hamarosan a közigazgatási egyeztető bizottságok végleges megszervezése követi, amelyet azzal indokolnak, hogy az állami gazdálkodás rendjén belül a jogviták eldöntésénél a jog 6zigorú szempontjai háttérbe szorulnak a termelés és az állami gazdálkodás pénzügyi egyensúlyához fűződő közérdek mögött. Fel lehetne hozni, hogy ez a cél talán elérhető volna az eddigi választott bíróságok útján is, olyanformán, hogy a választott bírói kikötések a választott bírák és esetleg a választott bíróság elnökének a főfelügyeletet gyakorló szervek egyetértésével történő megnevezésével gondoskodnának a fenti célok eléréséről. A régi választott bírósági szerződések hatályának kérdését is át lehetne hidalni. Kérdés azonban, hogy az állami tervgazdálkodás rendszere nem kívánja-e meg valaminő állandó „államosított választottbíróságnak" vagy az állami vállalatok „üzemi különbíróságának" vagy egyszerűen gazdasági közigazgatási egyeztető szervnek a felállítását. Akármilyen is lesz a jövő megoldása, a vagyonjogi kérdéseknek elbírálása és bonyolult tényállások felderítése gyakorlott szakembereket tesz szükségessé. A jelenlegi közigazgatási egyeztető bizottság abban az esetben, ha a tényállás felderítése végett bírósághoz kénytelen fordulni, nehezen valósíthatja meg a gyorsaság és a közvetlenség követelményét. Bármilyen is legyen ezeknek az egyeztető bizottságoknak a szervezete, eljárásuk 6orán szükségük lehet Újlaki Géza kézikönyvében foglalt gyakorlat és fejtegetések tanulmányozására is. Dr. Móra Mihály. A svájci perjogi gyakorlat néhány időszerű kérdése. Az alábbiakban a Schweizensche Juristen-Zeitung 1948. évfolyamában megjelent polgári törvénykezési jogi tárgyú közleményekről számolunk be. Az év első perjogi dolgozatát Pfeifer Károly -adta közre a nemzetközi perjog köréből vett „Urteile schweizerischer Gericbte in Ehesachen deutscher Staatsangehöriger und ihre Anerkennung in Deutschland" címen (8. sz. 120—4. lap). Az utóbbi időben e kérdésben a két államban keletkezett eltérő döntések okait vizsgálva, szerző kimutatni törekszik, hogy amennyiben a férj közönséges lakhelye Németországban van, a válóper lefolytatására német bíróság az illetékes, míg abban az eseitben, ha a férjnek Németország területén közönséges lakhelye nincs, a per a berlini bíróság előtt indítható ,de megindítható a svájci bíróság előtt is, ha valamelyik, házasfélnek svájci bíróság területén van közönséges lakhelye. A német igazságügyminiszternek véleményadási joga megszűnt, így ilyen és hasonló kérdésben pillanatnyilag nem állapítható meg, hogy melyik a kötelező nyilatkozat adására hivatott német szerv. Az irodalomban is megnyilvánult vélemény 6zerint ez a hatáskör az egyes német kormányokra szállott át, azzal a hatálylyal, hogy valamelyik helyi kormánynak bírói megkeresésre adott véleménye az egész ország területén kötelező hatállyal bír. Luíz Oszkár „Gültigkeits- und Ordnungsvorschriften im Zivilprozess" című dolgozata (10. szám, 149—152 lap) a perrendtartás két rendelkezésének perjogi értelmezésével és a megszegésük következményeivel foglalkozik. Az egyik a törvény minden olyan rendelkezése, amely érvényességi előfeltétel és amely szerint egy percselekmény csak akkor bír érvénnyel, ha az a törvényi érvényességi kellékkel rendelkezik. Ennek a kelléknek a hiánya az eljárást nyilvánvalóan semmissé teszL Más azonban a helyzet akkor, ha a törvény csak arról szól, hogy a beadványnak „tartalmaznia kell", vagy „tartalmazzon" bizonyos kellékeket vagy előadásokat. Ilyenkor a törvény szövegéből önként nem következik az, hogy a rendelkezés megsértése az eljárás semmisségét eredményezné. A szerző álláspontja az ,hogy minden törvényszerű kelléket, vagy előírást csak az anyagi jog eredményesebb érvényesítésének szempontjából szabad magyarázni s kerülni kell a felesleges formalizmust a perben ; így tehát érvénytelenséget csak annak a rendelkezésnek az áthágása eredményezhet, amely rendelkezésnek megtartását a törvény elengedhetetlen érvényességi kelléknek minősíti