Jogászegyleti szemle, 1948 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948 / 1-2. szám - A kollektív munkaszerződés jogi természete

156 tásom szerint ma több mint 25 rendes és rendkívüli professzor, valamint magántanár foglal helyet benne. De rajtuk kívül is a körnek csaknem valamennyi tagja, azok is, akik nem törekszenek akadémiai pályára, hivatali és hivatási munkakörükben kiváló tudományos munkát fejtenek ki. Ezzel a mi baráti körünk hitvallást tett a jog tudományos müvelése s a magas jogi művelődés mellett. Ez a hitvallás tükröződött ma oly ragyogóan Világhy Miklós elragadóan szép előadásában, amely valósággal programmatikus jelentőségű. Ez természetesen nem jelentheti azt, mintha mi a gyakorlati jogászoktól elzárkóznánk és elméleti elefántcsonttoronyban ülnénk. Mi valamennyien haladó jogászok vagyunk és nem kerékkötői akarunk lenni a jog fejlődésének, hanem annak előmozdítói. Mi már évtizedek óta valljuk, hogy a magánjognak szociáUsabbá kell válnia és vezércsillagként a szociális igazságosság eszméjét követjük. Mi azonban ezeket az eszméket akként akarjuk szolgálni, hogy annál: javára azt a magas színvonalú jogi műveltséget hasznosítsuk, amelyet nagy tanárainktól, Grosschmid-tól, Szászy-Schwarz Gusztáv-tói örököltünk. Mi tehát a mult kincseivel akarjuk gazdagítani a jelent é s a jövőt. Ami különösen a jövőt illeti, teljesen osztozom Világhy Miklós barátom optimizmusában, hogy t. i. a jogászság nem egy hanyatló és felesleges hivatás, hanem ellenkezőleg, arra a jövőben az eddiginél is nagyobb szükség lesz, mint egyik alapvető szaktudományra. Mert ha a mult tapasztalatai szerint minden aprólékos kis jogászi reform is nagy szellemi munkát és tudós töprengést kíván, mennyivel hatalmasabb munka lesz szükséges ahhoz, hogy egy új társadalmi rendnek jogrendjét építsük fel. Mi tehát a jövőben is a jog tudományos művelésére fogunk törekedni, és hogy ezt sikerrel fogjuk szolgálhatni, azt örvendetesen mutatja legújabb succrescentiánk. Annyi bizonyos, hogy magánjogunk átalakulása szükségképpen az elméleti térre is ki fog hatni. Ennek az elméleti megújhodásnak jelenségeivel sorainkban máris találkozunk. Csanádi György és Eörsi Gyula barátaink már eddigi munkáikban is ennek az átalakulásnak képét mutatják azzal, hogy az elmélet tengelyébe felejthetetlen és pótolhatatlan Villányi Lászlónknak nagy művét, a Magánjog szerkezetét helyezik, aki nekik közvetlen mesterük volt. Amidőn most végezetül befejezésül kedves új tagtársainkhoz fordulok, felesleges őket arra felhívnom, hogy maradjanak hűek a jog tudományos és elméleti műveléséhez, mert erre való készségükről már eddig is tanúságot tettek. Amire én őket kérem, az kettő. Az egyik, hogy fiatal környezetükben tartsák fenn és terjesszék azt a jogászi optimizmust, amellyel itt körünkben találkoznak, erősítsék meg a hitet, hogy a jövőben is érdemes lesz jogásznak, éspedig tudományosan képzett jogásznak lenni; a másik pedig, hogy ragaszkodjanak bizalommal és barátsággal ahhoz a baráti körhöz, amelyben a kölcsönös megértés, segítés és barátság uralkodik. Ebben a szellemben ürítem poharamat baráti körünk további virágzására és tagjainak boldogulására. A mély impressziót keltő beszéd után dr. Beck Salamon egyetemi r. k. tanár szólalt fel.