Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 1. szám - Az alapvető emberi jogok és a demokrácia. [Előadás a Magyar Jogászegylet 1946. december 14-én tartott közgyűlésén]

6 a világgazdaság kerecében hozzáférést a nemzeti gazdaságban nélkülözhetetlen nyersanyagokhoz és így voltaképpen kívül esik az államok belső jogrendjén. Mindazonáltal ez az ismétlés nem felesleges, mert megvédi az állam polgárait mindennemű, akár szervezett, akár szervezetlen, belső erőszakosság és terror ellen is. 4. Az emberi jogoknak felsorolása törvényünkben tulajdonképpen programatikus jelentőségű. Jogintézményekké e jogok csak a speciális törvényekbe foglalt szabályozás útján válnak. Ez a szabályozás azonban ezeket a jogokat az állami és társadalmi élet legkülönbözőbb viszonyaival hozza kapcsolatba és ezért gondosan meg kell szabnia e jogok gyakorlásának feltételeit és határait, s ez megannyi korlátozást jelent az elvileg korlátlannak látszó alapjoggal szemben. Felmerül már most a kérdés: mi garantálja, hogy a szabályozások és korlátozások tömkelegében az emberi alapvető jogok el ne sikkadjanak? Feleletet erre részben maga az alaptörvény rendelkezései, részben más jogszabályok adnak. Köztársasági törvényünk, mint a mai alapvető emberi jogok Magna Chartája, ünnepélyes ígéretet tesz az emberi alapjogok tiszteletben tartására, amely ígéret a következőleg szól: „Ezektől a jogoktól egyetlen állampolgár sem fosztható meg törvényes eljárás nélkül és ezeket a jogokat a magyar állam valamennyi polgárának minden irányú megkülönböztetés nélkül, a demokratikus államrend keretein belül egyformán és egyenlő mértékben biztosítja." Ez az ígéret elsősorban azt jelenti, hogy a magyar állam valamennyi felsorolt jognak érvényt kíván szerezni, vagyis az 1848-as törvényhozás nemes veretű szavai szerint e jogokat „a nemzeti közbecsület védőpajzsa alá helyezi". Ám ez a törvényi garancia mást jelent a szabadságjogok és ismét mást a szociális jóléti vagy gondozási jogok tekintetében. A szabadságjogok szerkezete az alanyi jog jogi helyzetét tünteti fel és azok valóságos alanyi közjogként minősülnek, amelyeknek elméletét Tomcsányi Móric szépen fejti ki közjogi tankönyvében.* Ezek a jogok abszolút hatályúak, negatív tartalmúak és érvényesítésük a jogosított akaratától függ, vagyis a magánjogi személyiségi jogok kategóriájának ismertető jeleit viselik magukon. Ezzel szemben a szociális jóléti vagy gondozási jogok a Szászy-Schwarz Gusztáv által tárgyi védettségnek nevezett jogi hely* Magyarország közjoga V. kiadás, 42—43. §.