Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 1. szám - Az alapvető emberi jogok és a demokrácia. [Előadás a Magyar Jogászegylet 1946. december 14-én tartott közgyűlésén]

4 köztársaságunk alaptörvényébe és e jogok biztosítását a köztársaság legfőbb céljává téve, elválaszthatatlanul egybekapcsolta azokat a magyar demokráciával. Csak helyeselni lehet, hogy törvényünk nem a száraz „alapjogok" kitételt használta, hanem természetjogi reminiszcenciakép az ember természetes és elidegeníthetetlen jogairól" szól és ezzel is ráutal e jogoknak az államhatalomnál is magasabb erkölcsi eredetére. A jogi közbeszéd bizonyára a nemzetközi szóhasználatot követve az alapvető emberi jogok vagy az ,,emberi alapjogok" kitételt fogja használni, amely utóbbi került már bele az emberi alapjogok hatályosabb védelméről szóló 1946: X. t.-c. címébe is. Törvényünk a természetes és elidegeníthetetlen emberi jogok egységes kategóriájába foglalja össze nemcsak az eddig ú. n. polgári vagy egyéni alapjogokat, hanem a politikai alapjogokat is, vagyis a részvétel jogát az állam és önkormányzatok életének irányításában, amely utóbbiak a népi demokráciában csakugyan természetszerűen folynak a népfelség elvéből. A polgári alapjogok felsorolása pedig nemcsak az ú. n. „szabadságjogok" ismert típusait foglalja magában, hanem felöleli az újabb keletű szociális alapjogok egész sorát is, aminő a munka joga, jog a méltó emberi megélhetéshez és szabad művelődéshez. A törvény ilymódon az új világfejleményeknek megfelelő csoportosításban egyesíti a polgári demokráciában elismert régi szabadságjogokat, az újabban kibontakozó szociális jóléti jogokkal, és ezzel a legszorosabban kapcsolja össze az emberi méltóság és szabadság védelmét a szociális igazságosság követelményeivel. Az ilyen új szintézisre törekvés, mint láttuk, ma már világjelenség. Csak annyiban van különbség a nagy világdemokráciák között, hogy a Szovjet dogmatikus határozottsággal a termelési eszközök szocializálásának rendszerét fogadta el és e javakra nézve csak közületi, vagyis állami vagy szövetkezeti tulajdont ismer; a nyugati demokráciák viszont a magántulajdon és egyéni gazdálkodás elvi alapján állanak és a közületi gazdálkodást csak kivételképpen engedik érvényesülni. A mi törvényünk erre a kérdésre nem ad határozott választ; abból azonban, hogy az egyéni tulajdonhoz való alapjogot korlátozás nélkül ismeri el, kitűnik, hogy szintén a magántulajdont és magángazdaságot tekinti elvi alapul, ami természetesen nem zár ja ki a közületi gazdálkodásnak a szükséghez képest kisegítő érvényesülését, de ennek alkalmazási körét a jövő gazdasági fejlődésére bízza; ez felel meg egyébként a Függetlenségi Frontban egyesült pártok