Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 1. szám - A bűncselekményfogalom új eleme. [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1946. október 4-én tartott ülésén]

45 eltérő és büntetőjogi szempontból nem ritkán érdektelen célok megvalósítására hivatott jelenségek tartoznak. De Hegler tanítása ezenfelül még más szempontból sem fogadható el. A logika szabályainak megfelelő szillogizmusról csak akkor beszélhetünk, ha bizonyos praemisszákból szükségképpen következik a konklúzió. A büntethetőségnek ezek szerint csak olyan momentumok lehetnek feltételei, amelyekből matematikai szükségszerűséggel folyik a büntetés bekövetkezése, illetőleg amelyeknek hiánya ugyanilyen szükségszerűséggel vonja maga után a büntetés elmaradását. A tényálladékszerűség, jogellenesség és bűnösség kétségkívül elengedhetetlen feltételei a büntetésnek. A büntetés ugyanis megtorlás, a büntetőtörvények alapjául szolgáló erkölcsi felfogás szerint pedig megtorlásban csak az a magatartás részesülhet, amely helytelenítő büntetőjogi értékelés alá esik, azaz büntetőjogi szempontból jogellenes és amelynek elkövetőjét jogellenes cselekményéért szemrehányás illeti, vagyis bűnösség terheli. A tényálladékszerűség mint a jogellenesség és bűnösség indiciuma ebből a szempontból külön magyarázatot nem igényel. Nyilvánvaló tehát, hogy a tényálladékszerűség, jogellenesség és bűnösség vagy ezek valamelyikének hiánya esetén a büntetés elveszíti létjogosultságát és ezzel alkalmazásának indokoltságát. Egészen más a helyzet a büntethetőségi feltételeknél és a büntethetőségi akadályoknál, ha ezeknek a jelenségeknek indítóokait és céljait a Hegler-re nézve irányadó uralkodó felfogás szemszögéből tekintjük. JE felfogás a büntethetőségi feltételek és a büntethetőségi akadályok magyarázatát — miként már említettük — a legkülönbözőbb indokokban és célokban találja és sem az indokokat, sem a célokat nem származtatja a büntetés fogalmából. A tudomány mai tanítása szerint tehát valamely büntethetőségi feltétel hiányának, vagy valamely büntethetőségi akadály fennforgásának nem szükségképpeni következménye a büntetés elmaradása, hanem ez kizárólag csak a törvény akaratának folyománya. A communis opinio alapulvétele mellett ezek szerint a szóbanforgó feltételek és akadályok logikai hiba nélkül nem illeszthetők a bűncselekmény elemei közé. Egy későbbi dolgozatában, amely az alanyi jogellenességi momentumokról szólt és 1930-ban a FranA~-emlékkönyvben jelent meg, újból visszatér Hegler erre a témára. Ezúttal azonban csupán néhány mondatot szentel kérdésünknek. Időközben u. i. Hegler is rájött tanának arra a gyengeségére, amelyre Radbruch rámutatott és ezért a büntethetőségi feltételeket, valamint a büntethetőségi akadályokat teleologikus mezbe öltöztetve állítja be a büncselekményfogalom kereteibe. Ezen újabb tanítása szerint a szóbanforgó feltételeket és akadályokat a büntetéstérdemlőség és a büntetésre való alkalmasság szempontja foglalja egységbe, más szavaikkal: a jogellenes és bűnös cselekményt a büntethetőségi feltételek fennforgása s a büntethetőséget kizáró és megszüntető okok hiánya teszi büntetéstérdemlővé és büntetésre alkalmassá. Ilyen körülmények között szerinte a büntetéstérdemlőség és a büntetésre való alkalmasság („strafwürdig und strafgeeignet") a bűncselekménynek azok az új elemei, amelyek alá a büntethetőségi feltételek és a büntethetőséget kizáró s megszüntető okok esnek. Minthogy azonban Hegler a büntethetőségi feltételek és akadályok indítóokai s céljai tekintetében továbbra is az általános véleménnyel azonos állásponton van, mivel sem tudja megmagyarázni azt, hogy mennyiben teszik ezek a feltételek és ezeknek az aka-