Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 1. szám - Adórendszerünk újításai és a stabilizáció. [Előadás a Magyar Jogászegylet pénzügyi jogi szakosztályának 1946. október 30-án tartott ülésén]

ADÓRENDSZERÜNK ÚJÍTÁSAI ÉS A STABILIZÁCIÓ Irta és a Magyar Jogászegylet pénzügyi jogi szakosztályának 1946 október 30-án megtartott ülésében felolvasta: Dr. TAKÁCS GYÖRGY min. tanácsos, egyet. m. tanár. 1. A Szálasi-uralom fojtogató légköre és a csatatér félelmetes zaja a misera plebs sötét gondjait csak egyetlen lelketvidító mozzanattal derítette: az adónemfizetés örömével. A felszabadulás után ez a kedélynevelő lelkiállapot csendes szokássá terebélyesedett, amely hovatovább nem volt egészen mentes a szenvedély zamatától. Az adóalanyok passzív magatartásának azonban ezidőtájt nem a vonakodás volt a domináns akkordja, hanem a tanácstalanság és a közigazgatás fizikai létének hiánya. Az 1945. év első harmadának adóügyi helyzete a teljesen megbénult gazdasági élet tükörképét mutatta. A békebeli adózás plasztikusan megmintázott, rendszere a gazdasági megpróbáltatásokban cseppfolyóssá vált. Azok az elvek, amelyek a kincstári bevételek dogmáinak tűntek fel, használhatatlanoknak bizonyultak. Az ismert adóforrások elapadtak vagy megsemmisültek, az adóalanyok tönkrementek vagy elpusztultak, a vagyonok elvesztek vagy fel nem deríthető helyekre vándoroltak. Az adóforrások hozadékára vagy jövedelmére, a tiszta nyereségre vagy a vagyonokra alapozott adóztatás tehát átmenetileg elvesztette létjogosultságát. A Debrecenben rezideált kormány felé csak a tiszántúli részek egy-két hajszálerén csörgedezett valami aprópénz, a nyugati, területek még számításon kívül állottak, Budapesten pedig egyetlen bevételi forrásként az illetékkiszabási hivatal jelentkezett, amely februárban és márciusban együtt 88.620, áprilisban pedig 511.710 pengőt szolgáltatott a kincstárnak. A főváros ostromát követő idők zilált viszonyai közölt a laikus előtt is világossá vált, hogy a késedelmet nem tűrő bevételi szükségletet a régi alapokon fedezni nem lehet. A termelőhelyek rombolt volta mellett nem lehetett forgalmi adóváltságot, beteg valutáris állapotban bevallás alapján kivetett adót, a vagyoni státusz ismerete nélkül házadót és vagyonadót szedni. Az államháztartásnak ezek a negatív alapfeltételei, amelyeknek jellemző tünete az, hogy az államkincstár centrális számadási rendje csak június "22.-én kezdődött, a pénzügyi kormányzatot olyan el nem kerülhető kísérletezésekre ösztönözték, amelyek magukon hordták a mulandóság bélyegét. Az arányszám szerint vagy a havi tiszta eredmény alapján, kivetés nélkül rendszeresített általános kereseti- és társulati adózás, a folyó jövedelem kétes értékű megállapítása, később a lakásadó mint a házingatlan terhének szurrogátuma és mindenekfölött az adóbevételek konzerválása érdekében az adópengő örvényein át folytatott küzdelmek jellemzik azokat