Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 4. szám - A jogalkalmazás feladatai a demokráciában. [Előadás a Magyar Jogászegylet vándorgyűlésén, Szeged, 1947. május 24.]

16 Dr. LISZKAY LÓRÁND táblabíró hozzászólása : Az elnök és előadó úr magasszínvonalú előadása és az előttem felszólalt urak hozzászólásai után úgy érzem, hogy nekem már az adott tárgyhoz hozzátenni valóm nem lehet. Mégis engedtessék meg, hogy ahhoz csupán egy vonatkozásban — a bírói gyakorlat fontossága szempontjából — szóljak hozzá, j A demokratikus állam felépítése nézetem szerint, elsősorban jogászi feladatkör. A politikai és gazdasági élet viszonyainak újjárendezése egész jogrendszerünknek gyökeres átalakulását vonja maga után úgy közjogi, mint magánjogi és büntetőjogi síkon egyaránt. Ez az átépítés azonban nem lesz és nem is lehet csupán törvényhozási munka, hanem jelentős .szerepet fog juttatni a bírói gyakorlatnak is. A törvény a maga nagyvonalú és átfogó jelentőségében sohasem lehet olyan aprólékos, hogy rendelkezései az élet összes viszonyaira kiterjedjenek és ezért annak gyakorlati alkalmazásánál mindig fognak olyan hézagok és hiányok jelentkezni, amelyek betöltésre és áthidalásra várnak. Másrészt azonban szükséges az is, hogy adott esetben a törvényhozó valódi akarata a törvény szellemében, szakszerű magyarázatot is nyerjen. Ennek a feladatkörnek a betöltésére — amint azt már az Elnök úr is kifejtette — a törvényt kiegészítő és törvény magyarázó bírói gyakorlat van hivatva. De ezenfelül még egy másik, talán ennél is fontosabb feladat is hárul a bírói gyakorlatra. Jogi szabályozása és kielégítése azoknak a változott és sürgős gazdasági érdekeknek, amelyeket a törvény még nem szabályozott. A háborúról a békegazdálkodásra való áttérés, az élet és jogviszonyoknak demokratikus átrendezése, a gazdasági élet viszonyainak oly gyökeres és néha villámgyors átalakulását vonja maga után, olyan új, gyakran pressáns, halasztást nem tűrő igényeket szül, amelyeket a törvényhozás a maga bonyolultabb és hosszadalmasai)!) aparátusával nem tud mindig nyomon követni. A rugalmasabb bírói gyakorlat feladata lesz tehát az, hogy ezeket a jogi igényeket, amint az már a múltban is megtörtént, megfelelő módon kielégítse addig is, amíg azok törvényes rendezést nyernek. Hogy ezeknek a kérdéseknek szakszerű és helyes megoldása milyen fontos kihatással van az élet minden viszonylatára, azt felesleges hangsúlyoznom. Ebből a szemszögből nézve a bírói gyakorlatot, bízvást lehet állítani azt, hogy az jelentőségében mindjárt a törvényhozói munka mögött áll és az újjáépítésnek együk legfontosabb alappillére kell. hogy legyen. A magam részéről teljes mértékben osztom az előadó úrnak azt a komoly tárgyi bizonyítékokkal alátámasztott megállapítását, hogy ez a bírói gyakorlat már a múltban is következetesen demokratikus szellemű volt. És pedig nem csupán a polgári, hanem a büntető jogszolgáltatás vonalán is. Köztudomású tény az, hogy az első bűntettessel szemben bíróságaink szinte szabályszerűen alkalmazták a büntető törvény rendkívüli enyhítést tartalmazó 92. §-át. De ugyancsak széles körben alkalmazták a büntető