Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 4. szám - A jogalkalmazás feladatai a demokráciában. [Előadás a Magyar Jogászegylet vándorgyűlésén, Szeged, 1947. május 24.]

11 Csak helyeselni lelhet az újabb jogalkotásnak azt a gyakorlatát, amely kifejezetten megjelöli a törvény célját. Utalok itt a házasságon kívül született gyermek jogállásáról szóló 1946. évi XXIX. tc.-re, a mélynek 1. §-a szerint a törvény oélja az, hogy az emberi egyenlőség eszményének szolgálatában a családi jogállás egyenlőségét is a származiástól függetlenül az élet minden vonatkozásban minél teljesebben érvényesítse. Ennek előrebocsátása után a bíró elölt többé nem lelhet kétséges a törvény valódi akarata, ami legjobban biztosítja majd a helyes törvénymagyarázatot és a szé lemének meglel r 1 ö törvényalkalmazási. A torvényhozó valódi akarata ugyan általában magából a törvényből is megállapítható, ez azonban gyakorlott törvényolvasót tételez fel. A miniszteri indokolás nagy segítség, de nehezebben hozzáférhető, a törvény céljának világom kifejezése tehát a bíró munkáját lényegesen megkönnyíti. A bírói gyakorlat a múltban .sem szorítkozott kizáróan a jogszabályok alkalmazására, hanem egyben jogforrás is volt. Magánjogi szokásjogunk a bírói gyakorlatban alakult ki és nem egy esetben az állandó bírói gyakorlat vált később tétéles törvénnyé. A Magyar Polgári Törvénykönyv javaslata a legnagyobb részében a bírói gyakorlatot tükrözd vissza és kívánja törvényerőre emelni. Ez a jogalkotó feladat fokozottabb mértékben hárul most a bírói gyakorlatra. Egyrészt a hézagokat kell kitöltenie, másrészt contra legem is új jogszabályt kell alkotnia akkor, ha a régi jogszabály a változott viszonyoknak már nem felel meg. ügyletünkben a legutóbb egyik kiváló perjogászunk, dr. Sárffy Andor t. barátom alapos és érdekfeszítő előadást tartott a contra legem bírói gyakorlatról és azt a bíró jogaként állította be. Mi, bírák, a contra legem bírói gyakorlatot nem annyira jogként, mint inkább a végszükség eseteként fogjuk fel. amely pedig — mint tudjuk — sem nem jogos, sem nem jogtalan, hanem jogilag közömbös. Akkor fordulunk éhhez, amikor úgy látjuk, hogy a felis-,. mert igazság érvényrejuttatását a hatályos jogszabály alkalmazása lehetetlenné tenné. A contra legem bírói gyakorlatnak a demokratikus jogalkalmazásban az eddiginél nagyobb tere lesz és minden olyan esetben hélyet (kell foglalnia, amikor a korábbi jogszabály nem a szociális igazságot juttatja érvényre. Talán legszemléltetőbben mutatja a jogalkalmazás feladatát a demokráciában a Kúriának az 1945. évi 6800. sz. kormányrendelet 4. §-ára alapított bontóperekiben contra legem folytatott gyakorlata. A hivatkozott § kiindulva abból, hogy a házastársak tartós és állandó különélése esetében a házassági viszony gyakorlatilag megszűntnek tekintendő, másrészt felismerve az ezzél kapcsolatban létesült ágyassági viszonyok erkölcsromboló hatását, függetlenül a vétkességtől, az öt évet meghaladó különélést feltétlen bontóokként állította fel. A bontóok tényáiladéka nagyon szükkörű, bizonyítása egyszerű, legtöbbször nem is vitás, úgy, hogy a kötelék 'kérdésében rendszerint már az első tárgyaláson meghozható volna az ítélet. A rendelet hivatkozott §-a azonban megengedte, hogy a perben a nő a névviseléshez és tartáshoz való jogát akkor is érvényesíthesse, ha a pert nem ő indította, emellett a gyermekek elhelyezése és tartása kérdésében is helyet adott a perben a bírói rendelkezésnek. Kimondotta, 'hogy ezekben a kérdésekben a bíróság a vétkesség ki-