Jogászegyleti szemle, 1947 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1947 / 1. szám - Béke és jog. [Előadás a Magyar Jogászegylet 1946. december 14-én tartott közgyűlését követő társasebéden]

BÉKE ÉS JOG Irta és a Magyar Jogászegyletnek 1946 december 14-én megtartott közgyűléséi követő tár­sasebéden elmondotta Dr. MOÓR GYULA egyetemi ny. r. tanár, a Pázmány Péter Tudo­mányegyetem prorektora. 1. Amikor most szót kérek, hogy az elnökség megtisztelő megbízásának eleget téve, az újjáalakult Magyar Jogászegyletet ennél a fehér asztalnál fel­köszöntsem, megvallom, bizonyosfokú megilletődés vesz rajtam erőt. Bár büszkén vallottam és vallom magamat jogásznak, mégis — talán filozófiai jellegű szaktudományomnál s a magányt és visszavonultságot ke­reső természetemnél fogva — az én életemben igen ritkán adódott alkalom a gyakorlati élet kiváló magyar jogászaival való találkozásra. Ezek a talál­kozások ezért számomra mindig ünnepi jellegűek voltak. Ezelőtt tiz esztendővel, mint jogikari dékánt, ért az a megtiszteltetés* hogy 1936. március 15-én azon a szabadság-lakomán, melyet a Gellért-szálló nagy kupolacsarnokában — a MÜNE kivételével — valamennyi ügyvédi párt és ügyvéd-társadalmi szervezet rendezett, az ünnepi beszédet mondhattam. Most pedig, mint a Pázmány Péter Tudományegyetem ügyeit vezető prorektornak jutott osztályrészemül az a kitüntetés, hogy a Magyar Jogász­egyletet újjáalakulásának alkalmából köszöntsem. Akkor, az 1936. évi vacsorán, Kadosa M arcél üdvözölt s R i b á r y Géza buzgólkodott — másokkal együtt — az ünnep sikerén. Az ő nemes alakjuk immár a múlté, mint ahogy igen sokan azok közül, akik annak a forró hangulatú estének résztvevői voltak, nincsenek már az élők közt. A ha­lálnak a jogot és az igazságot védő magyar jogászok körében a közelmúltban a természet rendje szerinti elmúlás mértékét messze meghaladó bőséges ara­tása volt. Faji gyűlölettől fűtött politikai irányok széles rendeket vágtak kar­társainknak, barátainknak, az ország jó magyar jogászainak a soraiban. Ezért azt hiszem, hogy ma mindenekelőtt az ő emlékezetüknek kell ál­doznunk: egy percre néma kegyelettel kell megállnunk az elköltözöttek és mártírok gyászfátyolos, fájdalmas emléke előtt. 2. A faji gyűlöletből kisarjadt diktatúra ellen beszéltem akkor, azon a tíz év előtti vacsorán, mert akkor ezt tartottam a legnagyobb veszélynek s az ellene való védekezést az ország legfontosabb ügyének. Engedjék meg, hogy a mai alkalommal is olyan kérdéseket hozhassak szóba, amelyek ennek a szerencsétlen országnak a szempontjából életbe­vágóan fontosak s amely kérdésekben való állásfoglalásra éppen a magyar jogászság a leghivatottabb. Ennek a „balsors-tépte" népnek ma a legégetőbb szükséglete a b é k e. És pedig nemcsak az a nemzetközijogi értelemben vett béke. amelget ránk róni fognak, hanem a belső béke, a társadalom és a lelkek békéje is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom