Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 3-4. szám
82 DR. MENDELÉNYI LÁSZLÓ tárgyaláson vettek részt. Mekkora energia-pazarlás, kiváló büntető jogászoknak mily fölösleges munkával foglalkoztatása, ha nézzük azt a sovány eredményt, hogy 4209 felebbezés folytán csak 91 esetben, tehát az esetek 2%-ában lett felmentésből elitélés. A minősítés, vagy a büntetés emelése tekintetében a statisztika nem szolgáltat adatokat, de nem indokolná a mai perorvoslati rendszer és gyakorlat fenntartását az sem, ha ez a °/o szám némileg szaporodna az ily irányú perorvoslatok némi eredményével. A főügyészségek ugyan — s ezt megnyugvással kell megállapítani — az utóbbi években mind gyakrabban vonják vissza a felebbezéseket, de viszont ez már nem segít az elsőfokú bíróság megterhelésén, melyet a bejelentett felebbezés már megfosztott a jegyzőkönyv és ítéletszerkesztés terén a Te. által oly bölcsen biztosított egyszerűsítés előnyeitől. Valami módot kellene tehát találni az ügyészi perorvoslatok intézményes megszorítására. Igen fontos lépés volna például a megszorítás irányításában, ha a büntetés felfüggesztése kérdésében egyáltalában nem adatnék perorvoslati jog. Ez meg is felelne a felfüggesztés természetének is, mely egy diserecionalis intézkedés, melynek föltételeit leghivatolíabban az elsőfokú bíró állapítja meg. Ezzel szemben mi a helyzet ma nálunk ? Amikor a Bn. félve és tapogatódzva behozta a feltételes elítélést, a felebbezést akként szabályozta, hogy ebben a kérdésben a kir. ügyészség csak akkor élhet felebbezéssel, ha a bíró a törvény által kizárt esetben függesztette fel a büntetést. Bár a Bn. kifejezetten csak a 2. §-ban felsorolt esetekben zárta ki a felfüggesztést, mégis a Kúria a 5. számú döntvényben kiterjesztette az ügyész felebbezési jogát a Bn. 1. §-ára alapítottan is. A főmagánvádas ügyeket is — a kifejlődött gyakorlat értelmében — közölni kell a kir. ügyészséggel, hogy az felebbezhessen akkor is, ha a vádat nem is képviseli. De legkirívóbb a Bn. 10 §-ának az a rendelkezése, mely a felfüggesztés kérdésében éppen csak a közvádlónak ad semmiségi panaszt a vádlott terhére. Azt lehetne erre mondani, hogy ha meg is szüntetnők ebben a kérdésben a perorvoslatoí, ez nem sokat használna, mert hiszen úgy sincs sok felfüggesztés. Eltekintve attól, hogy már a perorvoslat fenti szabályozása, különösen pedig az, hogy a főmagánvádas ügyekben hozott ítéleteket külön e célból köteles a járásbíró az ügyészi megbízottal, a törvényszék pedig az ügyésszel közölni, — már maga visszatarthatja a bírót a felfüggesztéstől, — nem helytálló a fenti észrevétel azért sem — s erre terjeszkedek ki előadásom befejező részében — mert kívánatos, hogy a felfüggesztéseket, melyeknek fejlesztése irányában a Te. üdvös lépést tett — a törvényhozó még nagyobb mértékben tegye lehetővé s a bíróságok az eddiginél nagyobb mérvben éljenek is ezzel a lehetőséggel. EiméK kapcsán talán vessünk egy rövid pillantást a két országban kiszabott büntetések statisztikájának összehasonlítására.
