Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám

AZ ANGOL ÉS MAGYAR BÜNTETŐSTATISZTIKA. 75 a magyar statisztikai kiadmánynak mintegy csak 50 oldala esik s hogy összehasonlításom tárgya nem terjed ki az egész büntetőigazságszolgáltatást visszatükröző adatokra, hanem csak azokra, amelyekből leginkább vonhatunk le tanulságokat a hazai reformok szempontjából. II. Az elítéltek számának viszonya. Angliában a bíróságok 1955-ben elítéltek összesen 759.425 egyént. De ebből a számból — az összehasonlítás megtehetése végett — rögtön le kell ütnünk azokat, akiket oly kihágás miatt ítéltek el, melyek Angliában ugyan bíró (magistrate vagy békebíró), nálunk azonban a rendőrség elé tartoznak. Angliában ugyanis nincs külön közigazgatási bíráskodás, sem alsó, sem felső fokon s minden bűncselekmény, tehát minden kihágás felett is rendes bírák ítélkeznek. Levonásba kell tehát venni a fenti számból a közlekedési kihágások (trafíic offences) 432.816=57 % az ittasság és szesztilalmi kihágások 52.151= 6*9 % adóügyi kihágások 30.419= 4 °/o munkaügyi „ 26.834= 35 °/o egyéb „ 39.884= 6 8 «/o miatt elitélteket, kiknek száma 582.104=782 °/o Maradna tehát (759.423—582.104=) 177.319 azoknak az elitélteknek száma, akik nagyjában összehasonlíthatók a Magyarországon bíróságok által elítéltek számával, mely — a körülbelül 30.000 büntetőparancsot nem számítva — összesen 89.143-at tesz ki. Ez a szám körülbelül a fele.'a büntetőparanccsal sújtottakat is hozzászámítva 2/3-a az Agliában elitélteknek. Tekintve, hogy Anglia és Wales (mert csak ezekre terjed ki a Home Office statisztikája) lakossága körülbelül 5-ször akkora, mint Csonkamagyarországé (40 millió: 8 millió) aránylag csupán (177.319 : 5=35.463) 35.463 elitéltnek szabadna lenni nálunk, nem pedig 90.000, illetve 120.000nek, ami jóval több, mint kétszerese, illetve háromszorosa az aránylag megfelelő számnak s így kétségtelenül azt mutatja, hogy a kriminalitás (csak a bíróság elé került eseteket véve s figyelmen kívül hagyva azokat, amelyek a rendőrség tudomására jutottak, de tetteseik kinyomozhatók nem voltak) nálunk nagyobb, mint Angliában. Természetesen ez a megállapítás arra tereli kíváncsiságunkat, hogy főleg mily természetű bűncselekmények azok, amelyek számunkra ezt a szomorú fölényt biztosítják. Csupán a leggyakoribb bűncselekmény-típusokat nézve azt látjuk, hogy amíg Angliában gyilkosság, szándékos emberölés és haláltokozó súlyos testi sértés miatt elitéltek 80 egyént, nálunk ugyanezen cselekmények miatt 339 egyént, Angliában közönséges testi sértés miatt elitéltek ... 1189 egyént, nálunk „ „ „ „ „ ... 10.07á egyént. Az ember élete és testi épsége elleni bűntetteseknek ezen számbeli nagy különbségére magyarázatot csak a két nép eltérő temperamentumában, az angol hidegvérében, fegyelmezettségében, az angol földmívesnek nagyobb kulturáltságában, viszont a magyarnak indulatosabb, tettlegességre hajlamosabb természetében s a különösen falun oly nagyon elterjedt korcsmázásban találhatjuk meg. Ha pedig nézzük a vagyon elleni bűncselekmények statisztikáját, azt látjuk, hogy míg Angliában