Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - A különvélemény az angol itéletben

72 SZEMLE. tölti be hivatását. A külföldi ugyanis, ha a házastársával az ország területén már hosszabb ideje, pld. több mint három éve lakik, belföldi (persze nem honossá) lakossá válik és az ilyen lakósok hosszabb idő után mégis csak belenőnek a belföldiek életviszonyaiba, velük kerülnek mindenféle (vagyoni és személyi) kapcsolatba, vita esetére még bizonyítékaik is itt vannak és mert jogelv az is, hogy belföldön lakók dolgait is rendezni kell (nemcsak a honosokét). A harmadik nagyfontosságú főszabály a Ht. 119. §-ának rendelkezése, amely szerint „azon külföldinek házasságára, akinek állampolgársága meg nem állapítható, mindazon esetekben, amelyekben a jelen törvény szerint a külföldi hazájának törvényei volnának irányadók, lakhelyének törvényeit kell alkalmazni," amiből előadó szerint az következik, hogy az ilyenek köíeléki pereiben is eljárnak bíróságaink és természetesen minden előfeltétel és megszorítás nélkül. A hivatkozott törvényhely megállapíthatatlan honosságúak házasságára vonatkoztatja annak alkalmazását, de a törvényhely tovább gondolása annak két irányban való kiterjesztésére vezet és pedig először is arra, hogy nemcsak a megállapíthatatlan, hanem a hontalanok házasságára is vonatkozik és nemcsak házasság kötésére, hanem a házasságkötés tényállására és joghatásaira is, teljes magánjogi megítélésre, sőt ex raíione Iegis a torum kérdésében is akként, hogy e rendelkezés alapján a fórum patriae helyébe a fórum domicilii lép, mert nem volna abban ratio, hogy köíeléki perükben a mi törvénycink alkalmaztassanak és a mi hatóságunk ne járhasson el. Ilyesformán ebben a három szabályban van megadva házassági köíeléki perekre vonatkozó joghalósági szabályaik rendszere. Miután végül a Ht. 114. §-a minden retorzió lehetőségét megadja, előadó szerint a legalább már három éve ittlakó külföldiek házassági köíeléki pereiben (feltéve hogy az ittlakás közokirattal igazoltatik), az utolsó itteni együttlakás helyének illetékes törvényszéke eljárhasson, vagyis joghatóssággal bírhasson az ilyen külföldiek köteléki pereiben, hacsak valamely államszerződés ettől el nem tiltana, mint ahogy tilt az u. n. házasságbontó hágai egyezmény, amelyei mi az 1911 : XXII. tc-be iktaltunk olyan egyezményes államok köteléki pereire, akik a hágai egyezménynek részesei és oly értelmű belső jogszabályuk van, mint nálunk a Ht. 114. §-a és mint ahogy tilt bennünket az 1950. évi 59. tc-be iktatott magyar-jugoszláv magánjogi érdekű egyezmény. De ezenfelül az államnak szuverénitását önmagának korlátoznia, az eljárástól tartózkodnia fölösleges, aminthogy a svájci polgári törvénykönyvet élelbeléptető törvény 59. §. 7. H. pontja megadja a lakhely bíróságának (a domicilii fórumnak) az eljárás jogáí, hasonlóan az 1926. okt. 15-án kelt lengyel nemzetközi magánjog 17. cikke és az Északamerikai Egyesült Államok, valamint Angliának magánjoga, a csehszlovákiai házassági jog, nemkülönben Franciaország, Jugoszlávia és Ausztria is. Miután pedig Ausztria a saját állampolgárok köíeléki pereiben a Ht-ünk 114. §-ának álláspontja van, (1. Executionsordung 85. §.) és Franciaország is, amint Ausztria is még anyagijogként is a sajátmaga törvényét, tehát a Code Civilt-t illetve Otk-t alkalmazza, egészen aggálytalanul módosíthatónak és azok álláspontjául még konciliánsabbnak látná előadó a Ht. 116. §-át, a kövelkező variánsban: „Külföldiek házassági perében a magyar bíróság csak az esetben járhat el, ha közokirattal igazolhatóan legalább három éve Magyarországon van közös utolsó együttlakásuk. Eljár pedig a közös utolsó lakhely szerint illetékes törvényszék a külföldi honosok anyagijoga (Iex patriae) szerint."