Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - A különvélemény az angol itéletben

64 DR. PLÁNER IVÁN következett érdemetlenség okából, — nem a felperesi, hanem az alperesi ügyvédnek lesz érdekében költségeit az ellenféllel szemben bíróilag megállapíttatni akkor, ha a felek a hátamögött perenkívül kiegyeznének. Ebben az esetben ismét ama nehéz kérdés előtt fog állani a bíró, hogy vájjon a felperest marasztalja-e az alperesi ügyvéddel szemben, vagy viszont az alperest a felperesi ügyvédddel szemben perköltségekben. Akadna talán, akiben felmerülne a gordiusi csomó megoldásának az az ötlete, hogy mindegyik felet a másik fél ügyvédjével szemben költségekben marasztalja: erre azonban kifejezett törvényi rendelkezés híján mód nem kínálkozik. A felvetett problémákkal távoli hasonlóságot mutat a Pp. 676. §-a. Ott is a per érdemben nem folytatható, de a költségek kérdésében a bíróság a per körülményei szerint ítélettel határoz. A hasonlóság azonban igen távoli. Az utóbbi törvényhely ugyanis a házassági perekhez fűződő erkölcsi szempontokat tartja elsősorban szem előtt és így itt a perköltség kérdése meglehetősen háttérbe szoruL Ez a magyarázata annak, hogy a bíróság csak „a per körülményei szerűit" dönt a költségek kérdésében, tehát a körülmények mérlegelésével dönti el azt, hogy vájjon megszüntesse-e a költségeket kölcsönösen, vagy pedig tegye-e és melyik felet a költségekért felelőssé. Kétségtelen, hogy az utóbbi esetekben a 108. §. alkalmazása igen nehéz kérdés. Aligha valósítható meg az, hogy az ügyvédi költségek miatt a per az alapkereset helytállóságára lefolytattassék, mikor maguk a felek a per lefolytatását nem kívánják, — tehát tulajdonképen csak a felek ügyvédei állanak egymással szemben. Mint megoldási lehetőség, felmerül annak a gondolata, hogy a kijátszott ügyvéd költség iránti igényét az ellenfél, vagy mindkét fél, mint pertársak ellen indítandó külön per útján érvényesítse. E pernek jogcímet adhat az, hogy az ügyvéd kizárásával, tehát lényegben az Ü. R. 108. §. megsértésével létesült a felek között egyezség, amelyben az ügyvédi költségekről nem gondoskodtak. Eként a felek ténykedése jogszabálysértésnek minősül és az ügyvéd javára kárkötelmet keletkeztet. A per jogcíme tehát kártérítés volna, — esetleg sui generis ügyvédi költség iránti igény. Mindezen kérdésekre kifejezett jogszabályi rendelkezések hiányában a kialakuló bírói gyakorlatnak kell majd a helyes választ megadnia. Mindenesetre e szakasznak csak olyan magyarázatot szabad adni, amely az ügyvédet a költségekre vonatkozólag az eddigi jogállapotnál kedvezőbb helyzetbe hozza, mert a törvényhozót csak ez a szempont vezethette, midőn a 107. §. mellett a 108. §-t is megalkotta. IRODALOM. Dr. Rudolf Lóránt: A forgatmány. (Justitia jogi könyvtár kiadása. 15 oldal.) A genfi váltójogi egyezmény létrejötte óta nemcsak a magyar, de az európai jogi irodalomban is ez az első monográfia, mely a forgatmányok különböző fajaival és jogi hatásaival mélyrehatóan foglalkozik. Szerző a forgatható értékpapírokról és azok általában való átruházásáról áttér a rendes váltóforgatmány hármas hatásának alapos ismertetésére, majd a jóhiszemű szerzéssel foglalkozva kimutatja, hogy az eddigi jogtudomány a jóhiszemű szerzést másképen ítélte meg ha váltóperről és máskép, ha a váltó kiadásáról volt szó, ami nem helyes. A korlátolt hatályú