Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - A különvélemény az angol itéletben

%2 DR. PLÁNER IVÁN n'est plus qu'une conférence d'ambassadeurs. Ses arbitrages participent á la médiocrité des transactions commerciales comme á la fragilité des décisions politiques." M. Jacques Bardoux szavai kétségkívül igen mély értelemmel birnak és talán ma még igazabbak, mint 1931-ben voltak. A politikai fejlődés 1931. óta nem a függetlenség és szabadság fokozottabb elismerésének jegyében folyt le és talán ma a Cour Permanente-nak még nagyobb szüksége lehetne az emiitett titkosságra, hogy függetlenségét megóvhassa és a nemzetek felett álló igazság eszméjét hivebben szolgálhassa. Nem akarunk azonban ebből oda konkludálni, hogy az angol koncepció számára nincs talaj a kontinensen, sőt hinni akarunk ennek ellenkezőjében. A bírói függetlenség és szabadság a jogállam egyik alappillére; az általunk most tárgyalt angol rendszer pedig kétségtelenül a bírói függetlenség és szabadság egyik magasszinvonalu megvalósulása. Ott, ahol a jogállam egyéb faktorai is jelen vannak, ez a rendszer megfelel az alapjául szolgáló eszmének és betölti a hozzá fűzött várakozásokat; ott azonban, ahol a jogállam faktorainak együttműködését valami megbontja, vagy ott, ahol a bírói függetlenség megszűnne élő valóság lenni, ez a rendszer nem válhat be és a különvélemény nyilvánossága a bírói szabadság fokozása helyett annak teljes megszűnését vonná maga után, A kontinens ama jogászaival együtt, akik hívek kívánnak maradni a jogállam eszméjéhez, abban kell bíznunk, hogy a kontinensen is minden viszonylatban ki fog alakulni egy olyan légkör, amely a jog igazi eszméit legjobban megközelítő angol intézmény fokozatos befogadását és eredményes funkcionálását lehetővé fogja tenni. AZ UJ ÜGYVÉDI RENDTARTÁS KÖLTSÉGVÉDELMI SZAKASZA (108. §.) A GYAKORLATBAN. Irta: DR. PLÁNER IVÁN ügyvéd. Az uj Ü. R. 108. §-a a következőképen szól: „A felek közt létrejött birói vagy perenkivüli egyesség az ügyvédnek az ellenféltől járó perköltségekre vonatkozó jogát nem érinti." A törvényhozó nyilván abból az elgondolásból indul ki, hogy az ügyvéd ne legyen kitéve annak, hogy ügyfele és az ellenfél összejátszása folytán, kiérdemelt és az ellenféllel szemben őt megillető perköltség követelésétől elessék. A mindennapi élet tapasztalatai bizonyítják, hogy a kérdés régi szabályozása az ügyvéd költségigényeinek védelme szempontjából nem volt megfelelő. Ugyanis ha a saját fél az ellenféllel, az ügyvéd hátamögött perenkívüli egyezséget kötött és abban „elfelejtett" saját ügyvédjének költségköveteléséről gondoskodni: az ügyvédnek nem volt más választása, mint költségigényeivel saját fele ellen fordulni. Ez a lehetőség azonban sovány vigasz volt, mert az esetek nagy százalékában a saját fél bonitása nem volt megfelelő és a per elvállalása nyilvánvalóan az ellenfél megfelelő bonitásának tudatában történt. Nincs tudomásom róla, hogy a 108. §. a gyakorlatban már alkalmazást nyert volna s ép ezért kívánatosnak látszik, hogy az alkalmazással kapcsolatban felmerülhető egyes kérdéseket felvessünk. Az első kérdés, amely felmerül, az, hogy az egyességkötés mely eseteire vonatkozik a 108. §. Ha a peres ügy végrehajtható ítélettel vagy egyéb költségmegállapitó határozattal befejezést nyert, s ezután kötnek a felek az ügyvéd kizárásával a költségekre is kiterjedő egyezséget, ez esetben nem a 108. §., hanem a 106., ill. 107. §. nyer alkalmazást, melyek értelmében az ellenfél a költséget az ügyvéd kezéhez köteles fizetni, ki a perköltséget ügyfele hozzájárulása nélkül is saját nevében érvényesítheti. A 108. §.