Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - Az angol közkórházak felelőssége a személyzetük által elkövetett műhibákért

FEJEZETEK A NEMZETKÖZI MAGÁNJOG KÖRÉBŐL. 55 hogy a házastársak honosságában beállott változás a házassági vagyonjogra befolyással van vagy ilyen befolyást nem ismerünk el. Mindkét felfogásnak vannak követői a nemzetközi magánjog theoriájában (Walker 1. c. p. 751. jegyzet 18. és 752. jegyzet 20). De tekintet nélkül arra, vájjon az előbbi vagy utőbbi felfogást követjük, nem találhatunk elfogadható indokot a 9. cikk első bekezdésének azon szabályozása mellett, hogy csak az esetben, ha mindkét házastárs ugyanazon új honosságot szerezte meg, a törvényes házassági vagyonjog tekintetében a változatlanság, a szerződési házassági vagyonjog tekintetében pedig a változás szerepeljen mint nemzetközi magánjogi kolliziós norma, mig azon esetekben, midőn házassági szerződés nem létezik vagy ha létezik is, de csak egy házastárs szerzett új honosságot vagy a két házastárs különböző új honosságot szerzett, a házassági vagyonjog változatlansága legyen az alkalmazandó nemzetközi magánjogi szabály. Ezen megkülönböztetés nemcsak logice tarthatatlan, de célszerűségi szempontok sem szólnak mellette, sőt ellentétben is áll a nemzetközi jog egy kardinális szabályával, a szerzett jogok elvével. Ha a házastársak azon házassági szerződést, melyet a honosság változása előtt kötöttek, az új honosság megszerzése után meg nem változtatták, úgy az új haza törvényének alkalmazása ezen szerződésre a szerzett jogok nemzetközileg általánosan elismert elvének megsértését involválja, mely csak az ordre public szempontja alatt volna menthető. Egy ilyen eset volna p. o. ha osztrák honosok, kik házasságkötésük alkalmával általános vagyonközösséget kötöttek ki, mely kikötés osztrák jog szerint lehetséges (BGB. 1235 §), később olasz honosságot szereztek, amely esetben ezen szerződés Olaszországban csak mint szerzeményi vagyonközösség maradhatna érvényben, mert az olasz codice civile 1433. cikkének szabálya kétségen kivül jus cogens és a felek akarati autonómiája helyes nézet szerint csak a jus dispositivum terén érvényesülhet (Szászy István: A szerződő felek jogszabályválasztó joga a nemzetközi kötelmi jogban, Budapest, 1929. p. 98 és kv., Walker 1. c. p. 394. és kv.) Az 1928. évi hágai hatodik nemzetközi magánjogi államkonferencia a negyedik konferencia egyezménytervezetének 9. cikkéhez két új cikket csatolt, melyek azon eseteket szabályozzák, midőn egyik házastárs hontalan vagy pedig több honossága van. Ezen cikkek a következők: „Art. 9. bis. — Si l'un des époux est apatride, sera considérée comme sa loi nationale, au sens des dispositions de la présente Convention, la loi de sa résidence habituelle ou, á défaut de résidence habituelle, la loi de sa résidence. Art. 9 ter. — Si l'un des époux a plus d'une nationalité, sera considérée comme sa loi nationale, au sens des dispositions de la présente Convention, celle de ses lois nationales qui est en mérne temps la loi de sa résidence habituelle ou, á défaut de résidence habituelle de sa résidence. Toutefois chacun des Etais dont il a la nationalité peut le considérer comme soumis exclusivement á sa propre loi." D) Az egyezménytervezet 10. cikke igy szól: „La présente Convention n'aura pes d'application lorsque, d'aprés les articles précédents, la loi qui devrait étre appliquée ne serait pas celle d'un Etat contractant." Ha valamely szerződő állam polgára egy nem szerződő állam polgárával köt házasságot, előfordulhatna, hogy az egyezményből oly ország törvényének alkalmazása következnék, mely nem tartozik a szerződő államok közé. A szerződő államok azonban nem kötelezhetik magukat arra, hogy figyelembe fognak venni bármi törvényt, amelynek alkalmazása az egyezmény elveiből következnék, mert ilyen kötelezettség terjedelme át nem tekinthető. Ha tehát az egyezményből oly ország törvényének alkalmazása következnék, amely nem tartozik a szerződő államok közé (ilyen p. o. Magyarország is), akkor a 10. cikk értelmében mindegyik szerződő állam szabadon, vagyis anélkül, hogy az egyezmény