Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - Az angol közkórházak felelőssége a személyzetük által elkövetett műhibákért

FEJEZETEK A NEMZETKÖZI MAGÁNJOG KÖRÉBŐL. 53 .akkor a házastársaknak a szerződéskötés idejében fennálló hazai joga mérvadó. Ugyanezen jog mérvadó a második bekezdés szerint abban a kérdésben is vájjon a házastársak és milyen mértékben hivatkozhatnak egy más jogra is; ha ilyen hivatkozást a hazai törvény megengedi(v.ö. német BGB. 1433 §.), akkor a hivatkozott törvény határozza meg a házassági szerződés hatásait, feltéve, hogy ily hivatkozás a házassági szerződésben történt. „6. cikk: Le contrat de mariage est valable quant á la forme, s'il a été conclu sóit conformément á la loi du pays oü il a été fait, sóit conformément á la loi nationale de chacun des futurs époux au moment de la célébration du mariage ou encore, s'il a été conclu au cours du mariage, conformément á la loi nationale de chacun des époux. Lorsque la loi nationale de l'un des futurs époux ou, si le contrat est conclu au cours du mariage, la loi nationale de l'un des époux exige comme condition de validité que le contrat, mérne s'il est conclu en pays étranger, ait une forme déterminée, ses dispositions doivent étre observées." A 6. cikk első bekezdése a házassági szerződések alaki kellékeit szabályozza. A nemzetközileg általánosan ismert locus regit actum szabálya szerint a házastársak választhatnak a lex loci actus és mindegyikük hazai joga között. Ezen hazai jog a házasságkötés után a legtöbb törvényhozás szerint ugyanaz lesz és a szerződésnek csak akkor kell megfelelnie mindkét fél hazai jogának, ha a nő házassága által nem szerezte meg a férje honosságát. Ez utóbbi esetben a szerződésnek alakilag mindkét fél hazai joga szerint megfelelőnek kell lennie ; ha az egyik íél hazai joga szigorúbb formát követel, a másik fél hazai joga pedig enyhébbel megelégszik, akkor elegendő a szigorúbb forma betartása, p. o. ha az egyik fél hazai joga közokiratot követel, a másik fél hazai joga pedig magánokirattal is megelégszik, úgy érvényes lesz a közokiratban mint szigorúbb alakban kötött szerződés is, de nem volna érvényes a magánokiratban kötött szerződés. A lex loci actus alakja szerint kötött szerződés feltétlenül érvényes és a lege non distinguente, non est judicis distinguere szabálya szerint nem lehet a 6. cikknek első bekezdésébe a fraus legis szempontját belemagyarázni, amint ezt Ferenczy teszi (1. c. p. 196, jegyzet 4). A jogbiztonságot nagy mértékben veszélyeztetné, ha bírói kognitio döntené el, vájjon adott esetben agere in fraudem legis fennforog vagy sem Helyesen mondja Walker (1. c. p. 231): „Die Wahrung der Form des Errichtungsortes genügt auch dann, wenn die Beteiligten in der Absicht, die heimischen Formvorschriften zu umgehen, das Rechtsgescháft im Auslande vornehmen. Es liegt hier kein Handeln in fraudem legis vor, denn das Gesetz gestattet den Beteiligten unbedingt, das Rechtsgescháft in der Form vorzunehmen, die nach den Gesetzen des Errichtungsortes genügt." Ez a nemzetközi magánjogi irodalomban általánosan elfogadott nézet (Walker L c. 16. jegyzet). A 6. cikknek második bekezdése kivételt állapít meg a locus regit actum szabálya alól az esetben, ha a felek valamelyikének az első bekezdésben említett hazai törvénye érvényességi kellék gyanánt azt szabja meg, hogy a szerződés, még ha külföldön kötik is, meghatározott alakban jöjjön létre. Ily rendelkezéseket be kell tartani, mert különben a házassági szerződés nemcsak a hazai államban lesz érvénytelen, hanem az összes szerződő államokban. Ezen szabály eltér a hágai negyedik nemzetközi magánjogi államkonferencián elfogadott öröklésijogi egyezménytervezet 3. cikke második bekezdésének szabálya alól, amely utóbbi szerint a végrendelettől hasonló esetben az érvényességet csak a hazai állam tagadhatja meg (Töry 1. c. p. 69). Azt a megoldást, hogy a házassági szerződés ez esetben érvénytelen legyen a hazai államban, de érvényesnek tekintessék a többiben, a hágai negyedik konferencia azért mellőzte, mert a házassági szerződés igen változatos és hosszantartó hatásokat gyakorolván, az érvényesség ingadozása a házassági szerződések íerén különösen visszás volna (Töry 1. c. p. 87). Az egyezménytervezet 8. cikke a szerződő államok belső törvény-