Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - Az angol közkórházak felelőssége a személyzetük által elkövetett műhibákért

FEJEZETEK A NEMZETKÖZI MAGÁNJOG KÖRÉBŐL. 51 sítést kérik, azt követelni, hogy oly eszközöket alkalmazzon, amelyek törvényeivel vagy szokásaival összeférhetetlenek. Ezt mondja ki az egyezménytervezet 1. cikkének 2. bekezdése: „Toutefois, ces droits et ces devoirs ne peuvent étre sanctionnés que par les moyens que permet également la loi du pays oü la sanction est requise." Példa: Az osztrák bírói gyakorlat szerint lehetséges (Walker, Le. p. 738 jegyzet 12), hogy a férj a feleséget, ki jogos ok nélkül elhagyta, visszatérésre kényszerítse. Magyarországon osztrák honos ily kérelme nem teljesíthető, mert ilyen személyes kötelességet magyar jog szerint nem lehet közvetlenül bíróilag kikényszeríteni és azok teljesítésére perelni sem lehet (Szladits Lc. p. 341.) II. Házassági vagyonjog. Hazai jogunk a házassági vagyonjogra nézve kifejezett magánjogi rendelkezést nem tartalmaz. E téren tehát irányadók a nemzetközi magánjog tudományának általános elvei, amennyiben ezek a bírói gyakorlatban elismerve vannak. A) Nem vitás, hogy a törvényes házassági vagyonjogot a férjnek a házasság megkötésének idejében fennálló személyes joga (statútum personale) szabályozza. Az egyes államok törvényhozásai csak annyiban térnek el egymástól, hogy némelyek ezen személyes jognak a férjnek lakhelyén a házasság megkötésének idejében fennálló jogot (lex domicilii), mások a férjnek az említett időben fennálló hazai jogát (lex patriae) tekintik (Walker l.c. p. 745—749). Ez utóbbi jogokhoz csatlakozik a magyar bírói gyakrolat is (Ferenczy 1. c. p. 199 jegyzet 1 és a Kúriának 1915 november 16-án R. P. VII. 4646/1915 sz. alatt kelt ítélete, mely azonban hatásköri túllépést követ el, mert az elhunyt férj honosságának jogérvényes megállapítása a belügyminisztérium hatásköréhez tartozik) és a lex patriae álláspontját követi az egyezménytervezet 2. cikkének 1. bekezdése is, még pedig tekintet nélkül a vagyon ingó vagy ingatlan voltára: „En l'absence de contrat, les effets du mariage sur les biens des époux, tant immeubles que meubles, sont régis par la loi nationale du mari au moment de la célébration du mariage." Kivételt állapít meg az egyezménytervezet 7. cikke azon ingatlanok tekintetében, melyeket fekvésük törvénye (lex rei sitae) különleges birtokrendszer alá helyez (p. o. hitbizományokat stb.): „Les dispositions de la présente Convention ne sont pas applicables aux immeubles placés par la loi de leur situation sous un régime foncier spécial." A magyar bírói gyakorlat szerint azonban külföldi honosoknak a magyar állam területén birt ingatlanai a lex rei sitae szerint itélendők meg, még pedig helytelenül, mert a házastársaknak egymás közötti vagyoni jogviszonyai nem eshetnek kétféle jogi megítélés alá. (Ferenczy 1. c. p. 200. Walker 1. c. p. 749—751). Azt a régóta vitás kérdést, vájjon a statútum personale változásával a törvényes házassági vagyonjog is változik (Walker l.c. p. 751— 753) az egyezménytervezet 2. cikkének 2. bekezdése úgy dönti el, hogy ilyen változás a házasságkötés idejében fennállott törvényes házassági vagyonjogra befolyással nincsen: „le changement de nationálité des époux ou de l'un d'eux n'aura pas d'influence sur le régime des biens." Ezen szabály megfelel a nemzetközi magánjog tudományában uralkodó felfogásnak (v.ö. Walker l.c. p. 752 jegyzet 20), melyet az Institut de droit international már 1888 szeptember 5-én kelt tervezete (15 cikk) elfogadott és megfelel a szerzett jogok (jura quaesita) tiszteletben tartása elvének is, így tehát a magyar jog szellemének is, mert elejét veszi annak, hogy az állampolgárságnak nem vagyonjogi célokat szolgáló megváltoztatása oly visszahatással lehessen a házassági vagyonjogi rendszerre, amelyre a felek talán nem is gondoltak és elejét veszi annak is, hogy az egyik házastárs az állampolgárság megváltoztatásával a másik házastársat ennek akarata ellen kevésbbé előnyös házassági vagyonjogi rendszer uralma alá juttathassa (Töry l.c. p. 85, Ferenczy l.c. p. 201).