Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - Az angol közkórházak felelőssége a személyzetük által elkövetett műhibákért

48 DR. FRÁNKEL LORÁND az értékesség — ezt nem is lehet hitelesen megitélni — azonban a, mi osztályozásunk szempontjából csakis ez a kategória jön figyelembe.) Ezek közül a legnagyobb csoport a fizikailag érzékelhető dolgok kategóriája, melyek a társadalmi berendezkedés folytán magánosok között oszlanak meg olykép, hogy azok a dolgok felett speciális jogszabály nélkül is elvileg korlátlan rendelkezési jogot gyakorolnak egymagában ama negativ axióma jellegű jogszabály folytán, miszerint senki más jogkörét nem zavarhatja. Helytelen tehát a korlátlan rendelkezési hatalmasságban jog által teremtett helyzetet (jogviszonyt) látni a süritett kötelem fikciójának igénybevételével, mert a dologgal való rendelkezés, a korlátlan kihasználás nem jogszabály, hanem a dolog létesítése által adódik, az tehát nem jogi, hanem fizikai értelemben vett hatalmasság, annál inkább, mert hiszen ehhez a jog sem hozzá nem adhat, sem abból el nem vehet. (Ép ezért helytelen a definíció: a tulajdonjog jogot ad a dolog felett való korlátlan rendelkezésre. A korlátlan rendelkezés valóban független a jogi helyzettől, hiszen a tolvaj is gyakorolja, „jogtalanul eltulajdonítja" a dolgot.) Teljesen elhibázott tehát az az álláspont, mely a tulajdonjogban oly dologi jogviszonyt lát, melynél az aktiv tétellel (a korlátlan rendelkezési hatalmassággal) szembehelyezi mint kongruens passzív tételt a mindenki által való respektálási kötelezettséget. A magánjog szerepe a tulajdonjog körül nem abban áll, hogy uj jogállapotot teremtsen, azaz új jogot és új kötelezettséget, hanem, hogy a magántulajdonon alapuló gazdasági berendezkedést merőben negativ jogi paranccsal szankcionálja. A tulajdonjogban bennrejlő összes részletjogok (rei vindicatio stb.) az így teremtett helyzet eredői. Ebből következik a tulajdonjog által teremtett positió kettős arculata. A tulajdonjog ugyanis egyfelől tágkörű birtokállapot, melynél a birtoklás és birtokvédelem lényegesen tágabbkörű, mint egyszerű possessionál, mert nem tapad a legszorosabban értelmezett fizikai birtokbantartáshoz, illetve a birtokállapot sokkal kiterjesztőbb értelemben veendő, — másfelől rendelkezési hatalom a védett pozíció felett (elidegenítési, terhelési jog stb.) Felülnézetből tekintve tehát a tulajdonjog, mint a társadalmi közgazdaságilag értelmezett aktiv tétel (közgazdaságilag jószág, jogi műszóval kifejezve: dolog) jogrendszerü védelme jelentkezik és nem mint jogviszony (aktív tétel) mint a követelés vagy értékpapír, hiszen a tulajdonost valóban kevéssé érdekli, van-e jogosítványának ellentétele vagy sem. Annál kevésbé, mert tulajdonjoga szinte észrevétlenül váltódik át egyenértékű követeléssé (ha pl. a tárgyat kölcsönadja, letétbehelyezi) és épúgy alakíthatja értékpapírrá, mint bármely követelését, aminek iskolapéldája a részvény, mely a jogi személyiségnek valamennyi aktiv tételét (tulajdonjogát, követeléseit, értékpapírjait) egyaránt inkorporálja. Ha ezt a kettős megítélést átértjük, egyszeribe megvilágosodik a felvetett probléma, mely a követelések „tulajdonjogát" van hivatva elbírálni. Nyilvánvalóvá válik, hogy mihelyt a tulajdonjogot a tulajdonos egyéni szemszögéből tekintjük, az egyszeriben a követeléssel egyazon kategóriába kerül egyszerűen azon oknál fogva, mert minden „aktiv tétel", legyen az tulajdonjog, követelés vagy értékpapír a „tulajdonos" kezében egyformán hatalmasság, mely felett ugyanazon szabályok szerint gyakorol elvileg korlátlan rendelkezési jogot. Ezért minden aktíváit „tulajdonának" tekinti és valóban nincs semmi ok rá, hogy e szóhasználatot kizárólag a tulajdonában levő dolgokra vagy értékpapírokra korlátozza. Nincs semmi ok arra sem, hogy a tulajdoni igényper a követelésekre ne terjedjen ki, mert végeredményben csakis így dönthető el, hogy a végrehajtást szenvedettet illeti-e meg a lefoglalt követelés feletti rendelkezési jog vagy az igénylőt. Az a körülmény azonban, hogy a tulajdonjog bizonyos szemmel nézve, a követelésekkel azonos jogi megítélés alá esik, semmi esetre sem alakítja át a merőben kötelmi jogviszony tárgyát képező követelést