Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - Az angol közkórházak felelőssége a személyzetük által elkövetett műhibákért

38 DR. PICKER ERNŐ. dítani, mint olyan esetben, ha ezen szerződéses viszony személyes bizalom alapján, saját választása útján jött létre. Ezzel szemben Angliában a betegek túlnyomó száma maga választja orvosát, saját elhatározása alapján lép szerződési viszonyba az orvossal és gyógyintézettel, melyben a szükséges kezelésnek, esetleg műtétnek veti magát alá, — ami arra vezet, hogy Angliában lényegesen kisebb az orvosok és kórházak ellen indított perek száma mint nálunk. Összehasonlítva az orvosi műhibaperek körül kifejlődött magyar és angol joggyakorlatot, látjuk : a) hogy úgy a magyar, mint az angol joggyakorlat szerint oly esetekben, ahol a beteg a közte és az orvos (gyógyintézet) közötti jogviszonyt saját választása szerint létesítette, a közkórházak alkalmazottai által elkövetett műhibákért nem felelnek, ha ellenük ezek megválasztása körül culpa in eligendo nem igazolható (lex generális), — bár az alkalmazó és alkalmazott („master and servant") közötti jogviszonyt az angol törvény a miénktől eltérően szabályozza, amint lejebb látni fogjuk, amíg: b) oly esetekben, ahol a beteg a törvények, illetőleg anyagi helyzetének kényszere alatt ezen viszonyt nem saját választása szerint létesítette, azaz a Társadalombiztosító Intézethez (OTI) kénytelen fordulni gyógyítás miatt, az újabb magyar joggyakorlat, amely a m. kir. Curia jogegységi tanácsának 82. sz. polgári döntvényén alapszik (lex speciális), szöges ellentétben áll az angollal, amely ily, a beteg és orvos között a törvény kényszere alatt létesített jogviszonyt nem ismer. Ezen második kategóriába tartozó esetekre a hiv. sz. jogegységi döntvény kimondja: „Ha az OTl-nál biztosított fél közvetlenül az Intézet által nyújtott gyógykezelés közben elkövetett műhiba miatt követel az Intézettől kártérítést, az Intézet a felelősség kizárása végett nem hivatkozhatik a m. kir. Curia 84. sz. t. ü. döntvényének értelmében arra, hogy a fél gyógykezelésére kirendelt alkalmazottjának (orvosának) megválasztásánál, s amennyiben felügyeletre, utasításra, vagy a tennivalók teljesítéhez eszközök nyújtására van szükség, ennél is a kellő gondosságot kifejtette". A döntvény indokolása kifejti, miszerint: „A gyakorlatnak arra kell törekednie, hogy a károsultat ne zárja el, mintegy intézményszerűen attól, hogy a kártérítési perben döntő bíróság a kártétel összes részleteit tisztázhassa és hogy ezeket a kártérítési kötelezettség megállapításának az elbírálásánál figyelembe vehesse" ... továbbá: „sem általános szempontokból, sem a károsult szempontjából. .. nem volna igazságos, de a méltányossággal is ellenkeznék, hogy ... a károsult ne jusson annak a kárának a megtérítéséhez, melyet akkor és azáltal szenvedett el, hogy betegsége vagy balesete által egészségében beállott sérelmek gyógyítását annál az intézetnél kereste, melyet a törvény a biztosítottak egészségének megóvása és helyreállítása céljából létesített." Azaz: a jogegységi tanács a jus aequumnak ezen, a biztosított és az OTI között fennálló speciális jogviszonyra való alkalmazását találta szükségesnek, amikor kimondotta, hogy a culpa in eligendo hiánya nem mentesíti az OTI-t az alkalmazottai által elkövetett műhibák esetén kártérítés kötelezettsége alól. Ezzel szemben Angliában azon általános jogszabály alól, hogy a közkórházak az általuk alkalmazott orvosi vagy ápolószemélyzet által elkövetett, szigorúan orvosi műhibák esetén nem tartoznak felelősséggel, ha igazolják, hogy a személyzet alkalmazása körül nem terheli őket culpa in eligendo, nincs oly kivétel, milyent a 82. sz. jogegységi döntvény statuál, — mert, ennek az előfeltételei hiányoznak. Bár az angol joggyakorlat e tekintetben még egy évtizeddel ezelőtt ingadozó volt, (mint ahogy ezt a II. alatt ismertetendő Ítélet indokolása megállapítja), ma azonban már teljesen megállapodott.