Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - A könyvkövetelés elzálogosítása

34 DR. RUDOLF LÓRÁNT rint; „Das Werípapier hat díe Aufgabe ein bestimmíes Recht in sich aufzunehmen, zu verbriefen, zu verkörpern. Es ist Werttráger ..." Minthogy pedig a zálogjog tárgya a könyvkivonatnál az abban foglalt követelések és az uralkodó felfogás szerint a könyvkivonat is kézi zálog, tehát mint ilyen szintén a zálogjognak a tárgya, szükségszerűen e két fogalom : a könyvkivonat, mint ingó dolog és abban foglalt követelés ebben a zálogjogi minőségben azonos, vagyis ebben a vonatkozásban a követelés osztozik a papir sorsával. Árverés esetén a papírt árverezik el és a papírban „megtestesített" jogot. A most elért eredményt támogatja a Kt. 504. §-nak az a rendelkezése is, hogy érvényességi kelléknek írja elő az elzálogosítási nyilatkozattal ellátott könyvkivonat létesítését és a hitelező részére való átadását. Tehát nem szerez zálogjogot a hitelező, ha nem kapja kézhez a könyvkivonatot, vagyis érvényesül az értékpapírjog alaptétele: a papíron alapuló jog csupán a papírnak, mint ingó dolognak az átruházásával szerezhető meg. E felfogást látszik még támogatni a törvényjavaslat eredeti szövegének értelme az alapon, hogy az eredeti szöveg a magyar kereskedelmi szokásokat kívánta szentesíteni; és végül az is, hogy csakis e felfogás mellett tölthet be komoly gazdasági szerepet az elzálogolási nyilatkozattal ellátott könyvkivonat. A javaslat eredeti szövegét a 524. cikk foglalja magában, amelynek harmadik pontja szerint a záloghitelező „a váltóbeli vagy egyéb követeléseket behajthatja, vagy követelése erejéig megtarthatja." E cikknek az a rendelkezése, hogy a záloghitelező a kereskedő részére járó, zálogul lekötött követelést saját biztosított követelésének erejéig megtarthatja, csupán az értékpapírjelleggel egyeztethető össze. E szabály ugyanis anynyit jelent, hogy az adós liberálva van, ha a záloghitelező kezéhez teljesít. Az egyszerű bizonyító okiratokra történő teljesítésnél e jogi következmény nem áll be és ha az adós a záloghitelezőnek teljesít a kétszeri fizetés veszélyébe kerül. Ha a könyvkivonatot egyszerű bizonyító okiratnak minősítjük, akkor az adósnak tartozását bírói letétbe kell helyeznie, midőn az elzálogolási nyilatkozattal ellátott könyvkivonattal a kezében a záloghitelező jelentkezik és teljesítést követel állítván azt, hogy részére a kereskedő nem teljesített. A liberálódás kérdésével függ össze a könyvkivonat gazdasági szerepére vonatkozó utolsó támogató ok is, amelynek rövid indokolását abban látjuk, hogy a záloghitelezőt kényszerítjük rendes polgári per megindítására, melynek hosszadalmassága a biztosítékul lekötött könyvkövetelés behajthatóságát is veszélyeztetheti — és megfosztjuk őt még a Kt. 505. és 506. §-aiban biztosított különleges elbánástól is, ha az el-