Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9-10. szám - A Felvidék visszacsatolásának némely közjogi vonatkozásairól

MAGYAR HÁZASSÁGI PEREK NEMZETKÖZI VONATKOZÁSAI. 367 nek nincs világos rendelkezése arra nézve, vájjon a magyar bíróság hatásköre a külíölddel szemben ekkor is kizárólagos-e. Ilyen rendelkezésre ezen címben szükség nincs, mert nemcsak a H. T. 114. §-ából, hanem a Pp. 414. §-ából is (1. bek. 4. sz.) világosan kitűnik, hogy házassági perekben a magyar hatóságok hatásköre akkor is kizárólagos, ha a házasfeleknek csak egyike is magyar honos. Helyesen mondja tehát Magyary (1. c.): „Minden szempont amellett szól, hogy a Pp. 414. §. 4. pontját a kizárólagos hatáskör értelmében vegyük, mert kétségkívül akkor is „magyar állampolgár" személyállapota íorog kérdésben, hacsak az egyik házastárs magyar honos." A Pp. 640. §-a szerint azon nő, aki magyar állampolgár és községi illetőségű, a magyar bíróságnál a házasság semmiségének kimondása vagy megtámadása végett3) pert indíthat, ha Magyarország területén oly férfival kötött házasságot, aki nem magyar állampolgár, vagy akinek magyar községi illetősége nincs, feltéve, hogy férjét a házasság megkötése utan Magyarország területén kívül nem követte. A Pp. miniszteri indokolása szerint (p. 469.) ezen hatáskör tekintettel a H. T. 117. §-ának első bekezdésében foglalt rendelkezésre állapíttatott meg. Helyesen jegyzi meg azonban Magyary (1. c. p. 545.), hogy ezen hatáskör4) tágabb körre terjed ki, mint a H. T. 117. §. 1. bekezdésének rendelkezése. Itt ugyanis csak külföldi férjről van szó, ellenben a Pp. 640. §-ában statuált hatáskör olyan férjjel szemben is fennáll, aki magyar állampolgár, de Magyarországon nincs községi illetősége. Illetékes ezen ezetben azon magyar bíróság, melynek területén a nő a házasság megkötése előtt utoljára lakott és ha ilyen lakhelye Magyarország területén nem volt, úgy kell őt tekinteni, mintha utoljára Budapest IV. kerületében lakott volna Ezen illetékesség is kizárólagos (Pp. 640. §. 3. bekezdés). Magyary jogosan kifogásolja, hogy a Pp. a községi illeteséget tehát oly elemet vegyít be a jogvédelembe, melynek a jogvédelem körül semmi keresnivalója nincs (1. c. p. 647). Ennek következménye, hogy a Pp.-nek a házasági perekre vonatkozó hatásköri rendelkezései nincsenek összhangban az illetékességre vonatkozókkal. Magyar állampolgároknak házassági pereiben a hatáskör tekintet nélkül a községi illetőségre kizárólagosan áll fenn a külfölddel szemben; ellenben a magyar állampolgár házasság perében a Pp. a bíróság illetékességét csak az esetben állapítja meg, ha Magyarország területén községi illetősége van. Nincs meg tehát az illetékesség, ha az állampolgárság megvan, de a községi illetőség kiányzik. Minthogy pedig a törvény a községi illetőséget per fictionem juris sem állapítja meg (másképpen lakhelynél), úgy községi illetőség hiányában az illetékességet a Pp. 52. §-ának alapján5) kell megállapítani a következő esetekben: a) Mind a két házasfél magyar állampolgár, de egyiknek sincs magyar községi illetősége; b) Csak az egyik házasfél magyar állampolgár, de ennek nincs magyar községi illetősége; c) Magyary szerint (1. c. p. 646.) a harmadik eset, ha külföldiek házassági perében a magyar bíróságnak a hágai nemzetközi válási egyezmény alapján (1911: XXII. t. c.) vagy egyébként is (H. T. 116. §.) kell eljárnia és az illetékességet az említett hágai egyezmény 5. cikkének illetve a Pp. 641. §-ának alapján nem lehetne megállapítani. Az idézett 5. cikk és a Pp. 641. §. három illetékességi alapot statuálnak (a házastársak közös lakhelyét, az alperes lakhelyét és a házastársak utolsó közös lakáj Egyéb házassági perekben ezen bírói hatáskör nem áll fenn. Helyesen jegyzi meg Magyary (1. c. p. 645), hogy ez semmiképpen sem megokolt. 4) Nyilvánvalóan csak lapsus calami lehet, ha Magyary hatáskör helyett illetékességet ír itt és az 1. jegyzetben idézett helyen is. 6) A Pp. 52. §-ának esetét nem lehet a delegatio fogalma alá subsumálni. Delegatio esetében az illetékes felsőbíróság az illetékes alsóbíróság helyett nyomós okból egy más nem illetékes alsóbíróságot bíz meg az ügy elintézésével ; a Pp. 52. §-ának esetében azonban nincs illetékes bíróság, mert a bíróság illetékességének megállapítására Szolgáló ténykörülmények hiányoznak vagy ki nem nyomozhatók. Ez esetben tehát az eljáró bíróságra nem más illetékes bíróság illetékessége ruháztatott át, hanem az illetékesség alapjául a in. kir. Kúria kijelölése szolgál.