Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 7-8. szám - A könyvkövetelés elzálogosítása

310 DR. SZENTMIKLÓSI ISTVÁN Ide tartozik természetesen az az eset is, amikor a házassági viszonyt az egyik házastárs elmebetegsége dúlta fel. A javaslat a 8. §-ával az objektív feldúltságnak mint bontóoknak (Objektíve Zerrüttung) megvalósítása által kiteljesítette a vegyes felbontási rendszert. De a javaslat felismeri azt a veszélyt is, ami akkor állhat elő, amikor az a fél indítja meg e szakasz alapján a bontópert házastársa ellen, aki a házassági viszony feldúltságát bűnös magaviselete által előidézte, és akinek egyes vétkes cselekményei ma már nem bizonyíthatók. Erre az esetre rendeli, hogy a törvényszék abban az esetben, ha a bontás kimondása a másik félre nézve durva méltánytalansággal járna, — utasítsa el a keresetet. A vétkessé nyilvánításnak napjainkban alig van erkölcsi jelentősége. Inkább csak a bontás következményei, a névviselés, tartás, elhelyezés, ajándékok visszaadása stb. tekintetében jön figyelembe. Ez a jelentősége azonban elsőrendű. Épen ezért a javaslat szerint a vétkesség kérdését a subjektiv feldúltság esetén kívül az objektív feldúltság eseteiben is a lehetőséghez képest el kell dönteni és vagy mind a két felet, vagy pedig abban az esetben, ha a feldúltságot „nyilvánvalóan az egyik házastárs túlnyomó vétkessége" idézte elő, csak ezt a házasfelet vétkessé kell nyilvánítani. Nem ismeri a javaslat a viszonvétkesség megállapítása iránti kérelmet sem, ami eddig lehetővé tette, hogy az a házastárs, aki a bontást világnézeténél fogva kérni nem akarta, vagy az érvényesíteni szándékolt bontóoka idomulás, vagy megbocsátás következtében már elenyészett, védekezhessen a vétkessé nyilvánítás következménye ellen. A viszonvétkességi kérelem ellen felhozták azt a gyakorlati esetet is, amikor a férj házasságtörés miatt indított felesége ellen bontópert. A feleség viszonkeresetet terjesztett e!ő a B.G.B. 1568. § a alapján (házastársi kötelesség súlyos megsértése), mire a férj, hogy a családi ügyek szellőztetését elkerülje, visszavonta keresetét és csak a viszonvétkességi kérelem előterjesztésével védekezett a feleség esetleges tartási követelése ellen. A bontási igényt a javaslat szerint csak az időmúlás enyészteti el. Ha a fél a cselekmény tudomására jutásától számított hat hónapon belül a keresetet elő nem terjeszti, azt kell vélelmezni, hogy a cselekmény a házassági viszony feldúlását nem idézte elő. E határidő elmulasztása tehát anyagjogi akadályát képezi a bontásnak. A bontóok érvényesítésének végső határidejét a javaslat öt évben állapította meg az eddigi tíz évvel szemben. Ez nemcsak a favor matrimonii követelményeként látszik helyesnek, hanem azért is, mert öt év távlatában a bizonyítás igen meg van nehezítve és a gyakorlatban is alig találunk öt évnél régebben történt bontó okot. A javaslat szerint a bontási igényt nem szünteti meg a megbocsátás, ami a bizottság véleménye szerint nem jogügylet csak egy belső lelki folyamat megnyilvánulása. Ha a meg-