Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 7-8. szám - A könyvkövetelés elzálogosítása

A KÖNYVKÖVETELÉS ELZÁLOGOSÍTÁSA. papírt meg kell megsemmisíttetnie. Ez pedig nem csekélység. Ha a perbíróság a könyvkivonatot értékpapírnak tekinti, úgy még örülhet a hitelező, ha a Pk. bíróság még nem vett tudomást erről a legújabb jogfejlődésről és a kivonatot mint okiratot semmisiti meg a Pp. 750. §-ban irt röpke egy esztendő múlva, mert ha a Pk. bíróság is értékpapírnak tekinti, úgy várhat az 1881. XXXIII. t.-c. 11. §-ban írt három esztendeig, ha ugyan addig a főkövetelés vagy a zálogul lekötött követelés már régen el nem évült, ami egy csomó ker. ügyletnél szintén lehetséges.30) * Német írók31) rámutatnak arra, hogy a könyvkövetelés elzálogosítása lehetséges, de a praxisban elő nem forduló, szokatlan dolog. Rámutatnak ennek legfőbb okára is. A követelés elzálogosításáról szóló és a harmadadós részére kiadott — a német jog szerint feltétlen kiadandó — értesítés veszélyezteti az elzálogitó üzleti hírnevét. Tapasztalatom szerint az intézmény nálunk sem valami jelentős. Sem a magam 12 éves csődbiztosi, végrehajtási és perbíróí praxisában egyetlen könyvkivonatot nem láttam, sem az általam megkérdezett több, hosszabb praxisu, bírótársam és néhány par excellence keresk. jogász ügyvéd ilyent még nem látott. Kérdés, miért foglalkozom mégis ennyit ezzel a kérdéssel. Nem másért, mint dr. Rudolf Lóránt általam különben igen nagyra becsült személye miatt. Rudolf egyetemi magántanár, még pedig tudtommal hazánkban első magántanára speciálisan az értékpapírok jogának. Korra még fiatal ember, aki — hisszük és reméljük — egy nagy jogásznemzedéket fog írásban és szóban ennek az érdekes jogterületnek ismeretére nevelni. Fontos tehát nemcsak az, hogy milyen tételekre — ami végül is csak ismeret és nem tudomány — hanem az is, hogy milyen kutatási módszerekre nevel. Mert a kutatás a tudomány. Ha fenti cikkem aránytalan is a könyvkivonat gazdasági jelentőségéhez képest, talán alkalmas, hogy rámutasson arra, hogy tudmányos eredményeket és igazságokat csak az összes előzmények ismeretében és figyelembevételével, de ezenfelül az összes közetkezmények mérlegelésével és főleg a következmények láncolatának az utolsó láncszemig való végiggondolásával lehet megállapítani. A birói gyakorlatban ma azt látjuk, hogy még legmagasabb helyeken is megvan a hajlam arra, hogy a minden értékpapír alaptípusát képező váltót is, ha nem is kiforgassák, de legalább meggyengítsék értékpapír jellegében. A közhitelűség (Öffentliche Glaube) az írásszerű(Scripturmássigkeit) szempontjai mindinkább elhalványodnak. Az értékpapírjogban annyira szükséges merevség mindinkább tért ad egy „méltányos" engedékenységnek, amely azonban a magánjogtól eltérőleg itt nem rugalmasságot biztosít, hanem csak petyhüdtséget. Ilyen tendenciák korszakában fokozottan fontos, hogy minden jogász, de különösen az, aki olyan helyesen választotta ezt a jogágat speciális terrénumául, elsősorban az értékpapírok joga meglevő birtokállományának megvédésére fordítsa figyelmét és a mindig újnak Baudelaire-i mértékben való keresése közben ne tévessze pillanatra sem szem elől sem a tudományos kutatás szigorú módszereit tudományos szenzációk, sem az értékpapírjog alaptételeit tetszetős tételek és ezek bizonyítékként való felhasználása kedvéért. Ne felejtsük, hogy az értékpapírok elsősorban közforgalmi papírok. Az accessorius voltánál fogva önálló forgalmi tárgyul amúgy is alkalmatlan könyvkivonattól a megsemmisítési eljárás veszedelmének hozzáfűzésével ne riasszuk el még azt a kevés hitelezőt is, aki hajlandó volna a főkövetelés egyszerű kötelmi jogi megszerzése mellett az elzálogosított könyvkivoatra hitelezni és túltekintve értekezésünk közvetlen tárgyán, a könyvkivonaton, ne felejtsük el: „Es gibt ebenso einen numerus clausus der verbriefbaren, wie einen solchen der Sachenrechte. Die dem Wertpapier i. e. S. eigentümliche Legitimationskraft kann nur der Gesetzgeber, nicht auch der Privatwille einer Urkunde beilegen".