Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 7-8. szám - A könyvkövetelés elzálogosítása

296 DR. SZLEZÁK LAJOS pótot a terv. 324. § minden formától meg akarta szabadítani; némely résztvevő szerint a testi állaggal nem biró könyvkövetelés egyáltalán nem is alkalmas speciális zálogjogi eljárásokra; végül megmaradtak abban, hogy a meglevőt megtartják és a 304. § elegendő alapot képez a 305—306. §§ alkalmazására. A KT. 301—304. §§ nem tartalmaznak önálló materiális szabályokat, ilyeneket a törvényhozó nem is akart, hanem a 301—304. §§ csak a 305—:.06. §§ alkalmazhatásának előfeltételeit írja elő. A könyvkövetelés tekintetében tehát csupán azt, hogy az mely esetben alkalmas kereskedelmi zálogul. „Az értekezleten lezajlott erős vita", amelyre Rudolf hivatkozik, egyáltalán nem arra vonatkozott, vájjon elzálogositható-e a könyvkövetelés, sem arra, hogy a jelképes átadás céljára szolgáló irat értékpapír-e, mert ezt szóba sem hozták, hanem egyedül arra, hogy az Optk 427. és 452. §§-nak különben is megfelelő jelképes átadás elegendő-e arra, hogy a követelés ker. zálog tárgya lehessen. Ezt és csak ezt döntötte el igenlően az értekezlet. Igaz, hogy a jogszabálymagyarázatnál a törvény szövegéből kell kiindulnunk, ha azonban a szöveg maga nem mond meg mindent, úgy minden jogmagyarázati szabályt figyelembe kell vennünk. így nemcsak a szószerinti értelmet, hanem a rendelkezések egymással összefüggő kapcsolatát is.7) így nem hagyható figyelmen kivül, hogy a 301. § könynyitéseket akar tenni a ker. forgalom számára, tehát nem hatálytalanítja az ált. magánjogot, hanem eltérést enged attól. Nem hagyha'ó figyelmen kivül, hogy a rendelkezések célja: a 305—306. §§ szerinti eljárás számára alapot teremteni. Szerintem súlyos tévedése Rudolfnak, mikor azt mondja, hogya a zálogjog megállapításának (recte: megalapításának) érvényességi feltétele a könyvkivonat átadása és az elzálogosításnak a könyvben való feljegyzése. Nem azért téves ez, mert tanulmánya utolsóelőtti és azt megelőző bekezdésében ő maga is elismeri, hogy a zálogjog a könyvben való feljegyzés nélkül is érvényes lehet (tehát önmagát cáfolja meg), hanem téves azért, mert a KT. 304. §-ban írt feltételek, mint minimum mellett nem a zálogjog általában, hanem ennek processuális szempontból minősített variánsa, a keresk. zálogjog szereztetik meg. Utalok itt mindenekelőtt Klupathyra, aki szerint „e határozatok azonban nem absolut természetűek, a zálogjog megszerzése akkor is érvényes, ha az a magánjog szabályainak megfelel és a hitelező a magánjog szerinti kielégítést is választhatja."8) Szabadjon Rudolf álláspontjának veszélyességét egy példával illustrálnom. A. jól ismeri Bpestről B. földbirtokost és C. magánzót is. Tudja, hogy mindkettőjük bonitása kifogástalan. (Hogy a példa kiélezettebb legyen) tudja azt is, hogy C. a márkaromlás idején Berlinben házat vásárolt. Mármost B. kölcsönt kér A.-tól és biztosítékul felajánlja neki C. elleni követelését, mely C. berlini házán német Briefhypothek-kal biztosítva van. A kölcsön- és a zálogszerződés létrejön. A. leolvassa a pénzt B. pedig átadja a német BGB. betartásával a Hypothekenbrief-et, mely tehát — a tkvi hatóság által állíttatván ki — egyszerre közokirat, értékpapír és egy nyilvánkönyv kiegészítő része. A. tehát azt hiszi, hogy ő biztos lehet a dolgában. Rudolf szerint azonban egyáltalában nem. Mert ha kiderül, hogy B.-nek történetesen valamely a KT. 259. § 6. pontja alá eső mezőgazdasági iparüzeme van a földjén, amiről A. nem is tudott és amely, mondjuk, a nyíregyházi tszéknél be is van jegyezve, könyveiben pedig a C. elleni követelés be van vezetve, ugy ez a követelés A. tudtán kivül keresk. könyvkövetelés. Mármost D. végrehajtást vezet B. ellen és lefoglalja ennek C. elleni követelését. A sorrendi tárgyaláson A.-t perre utasítják D. ellen. D. a perben Rudolf álláspontjának megfelelően így érvel: a C. elleni követelés nemcsak fennállott, de el is volt könyvelve, tehát keresk. könyvkövetelés, így tehát csakis és kizárólag a KT. 304. §-ban előírt módon lett volna érvényesen elzálogosítható. Igaz, hogy a követelés alapját tekintve nem származott sem alanyi, sem tárgyi keresk. ügyletből, ha tehát A. nem tudta, hogy B. személye kereskedő, ugy azt sem tudhatta,