Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 7-8. szám - Összeférhetetlenség és mentelmi jog

286 DR. BÖLÖNY JÓZSEF kormány vagy más tényező által támogatott lap kötelékébe tartozás a felelős szerkesztői minőségtől függetlenül állapít meg érdekeltségi összeférhetetlenséget; sőt elképzelhetjük azt az esetet is, hogy a tényleges irányítószerepet betöltő s javadalmazást élvező tényezőkkel szemben épen a lapot minden egyéb közreműködés nélkül csak szívességből jegyző felelős szerkesztő nem lesz összeférhetetlen. Egyed abból kiindulva, hogy az országgyűlés tagja azt az előnyt viszi szerkesztői állásába, hogy vele szemben csak a mentelmi jog szabályain keresztül lehet eljárni, jut arra a következtetésre, hogy ennek a helyzeti előnynek a kihasználása az öszszeférhetetlenség határait érinti és a visszaélés lehető korlátozása az összeférhetetlenségi jog feladata. (Id. m. 99. 1.) Mi szükség van azonban erre az erőltetett konstrukcióra akkor, amidőn semmi akadálya sincs annak, hogy a mentelmi jog maga zárja ki a rendelkezéseivel való visszaélés lehetőségét? A javaslatba felvett mentelmi jogi korlátozás egymagában is biztosítja tehát a kitűzött cél elérését. Hangsúlyozom azonban, hogy e rendelkezés helye nem az összeférhetetlenségi törvényben van s felvételét egyedül és kizárólag a törvényi úton történő rendelkezés sürgőssége indokolhatja, vagy helyesebben: mentheti. Amennyiben tehát e tárgyban tényleg az új összeférhetetlenségi törvényünk fog rendelkezni, akkor is szem előtt kell tartanunk azt, hogy ez az ideiglenes megoldás nem az összeférhetetlenségi, hanem a mentelmi jogot érinti. V. Épen ellenkező megítélés alá esik az ügyvéd-képviselők helyzete. Kétségtelen, hogy ezek kartársaikkal szemben a mentelmi jog révén és politikai befolyásuk következtében méltánytalan előnyhöz jutnak. (V. ö. Egyed: id. m. 61. 1.) A mentelmi jog keretén belül azonban semmíesetre sem küszöbölhetők ki ezek a politikai befolyás folytán elérhető előnyök. A mentelmi jog ilyen irányú korlátozása egyébként is keresztülvihetetlen. A felelős szerkesztői minőség nem szorul külön bizonyításra, az a körülmény azonban, vájjon a szóbanforgó ténykedése alkalmával a képviselő ügyvédi hivatásában járt-e el, mindig esetenként bírálandó el. A mentelmi jog nem tölthetné be többé feladatát, ha erre más lenne feljogosítva, mint az országgyűlés. Az ügyvédi hivatással összefüggésben álló üggyel kapcsolatban épúgy felmerülhet politikai zaklatás, mint egyéb vonatkozásban. Nem hagyható figyelmen kivül az a körülmény sem, hogy az ügyvéd-képviselők, amennyiben nem óhajtanak a felállítandó kivétel hatálya alá esni, már korántsem szüntethetik meg olyan egyszerűen azt a minőségüket, melynél fogva a kivétel rájuk is kiterjed, mint a felelős szerkesztők, vagy ahogyan pl. az egyébként területenkívüliséggel rendelkező követ megszüntetheti az ő gazdasági tevékenységét. Az ügyvédi pálya élethivatás, melynek gyakorlása a bizonytalan ideig tartó képviselői megbízatás tartamára nem hagyható fel.