Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 7-8. szám - A rendőreink elleni merényleteknek bűnügyi aetiologiai okai

278 DR. HACKER ERVIN Az 1. sz. táblázatban levő számadatok tanúságot tesznek arról is, hogy a kérdéses 16 év során kriminalitásunkban elég nagy eltolódásokat lehetett észlelni; a kérdéses 16 év során az általános bűnözési arányszám (1. sz. táblázat 2. rovatában) 588 és 955 közt mozgott; ezeket az eltéréseket részben még a világháború utóhatásának, részben pedig a gazdasági viszonyokban, de emellett a kereseti és megélhetési lehetőségekben beállott változásoknak tudhatjuk be, amely kriminalitásunkban beállott eltolódások azonban most vizsgálódásaink körén kivül esnek. Az ebben a táblázatban levő számadatok arról is tájékoztatnak bennünket, hogy az első izben elitélt egyéneknek bűnözési arányszáma (1. sz. táblázat 3. rovata), főleg a régebbi években, meglehetősen az általános bűnözési szám szerint igazodott ; a kettőnél látható változások meglehetősen párhuzamosak, azonosak. Eltérést e tekintetben csak annyiban látunk, hogy a legutolsó években erősebben emelkedő általános bűnözési arányszámnak ez az emelkedése már nem vont maga után hasonló eltolódásokat az első izben elitélt bűnözők számában, hanem hogy ez a többlet úgyszólván teljesen a már büntetett előéletű elitéltek bűnözési arányszámára esett és azt szaporitotta. De még itt is látunk mélyreható eltéréseket. Amig a megelőzőleg 1—3-szor büntetve volt elitéltek bűnözési arányszáma (1. sz. táblázat 4. rovata) a kérdéses 16 év alatt 37-ről 184-re, tehát majdnem 400%-al emelkedett, addig a megelőzőleg háromszornál többször büntetve volt elitéltek bűnözési arányszáma 4 ről 58-ra, tehát körülbelül 1550%-kal szökött fel. Megengedjük, hogy ezeknek a számoknak emelkedése a valóságban az itt jelzett számokon valamivel alul maradt; még igy is — főként a sokszorosan visszaesőknél — az emelkedés horribilisnek és ijjesztőnek mondható. És utalnunk kell itt a következőkre is. Közismert dolog, hogy a visszaesőknek legnagyobb része ebbeli minőségének az eltitkolására törekszik, hogy elkerülje a visszaesőkkel szemben alkalmazandó súlyosabb büntetőjogi szankciót. Ahol a bűnügyi nyilvántartás színvonala hirtelen javul, ez is maga után vonhatja a visszaesők számának az emelkedését. Ez az eset nálunk a világháborút követő első években foroghatott fenn, bűnügyi nyilvántartónk akkor heverte ki a világháborút követő gyászos események nyomait, amelyektől ő sem tudta magát teljesen mentesíteni; a későbbi években nálunk ilyen jelenségek teljesen ki vannak zárva, mert hiszen bűnügyi nyilvántartónk, nemzetközi viszonylatokban is, a legjobban működő nyilvántartók egyikének van elismerve. A táblázatban levő számok tehát arról tesznek tanúságot, hogy a megelőzőleg 1—3-szor büntetve volt egyének bűnözési arányszáma körülbelül négyszeres emelkedést mutat, amely tény mintegy előfutárja a számokból kitűnő további jelenségnek, annak t. i., hogy a még többször büntetve volt elitéltek bűnözési