Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 7-8. szám - A névtelen levelek

273 A NÉVTELEN LEVELEK. Irta: DR. SZRUBIÁN DEZSŐ m. kir. rendőrfőtanácsos. A névtelen levelek tartalmával való foglalkozás és azoknak elbírálása nehéz helyzet elé állítja a rendőrséget. Kétségtelen az, hogy elsősorban a rendőrség feladatát képezi az azokban foglaltaknak a megvizsgálása, de bármilyen kíméletesen is történjék e vizsgálat és az adatoknak az egybegyűjtése a tekintetben, hogy a névtelen levelekben foglaltak megfelelnek-e a valóságnak vagy sem, a netán ártatlanul meggyanúsított személynek a puhatolás rendszerint mégis tudomására jut és azt fájdalmasan érinti Tény az, hogy a névtelen leveleket — azok szerzői — legnagyobbrészt nem azért írják, hogy a rendőrségnek komoly adatot szolgáltassanak s annak munkáját a gonosztevőkkel szemben elősegítsék, hanem azért, hogy valakin bosszút álljanak. E levelek megírásának az oka még akkor is a legtöbbször bosszú, ha azok valót tartalmaznak, a legtöbbször azonban valótlanságokat sorolnak fel. Valahányszor egy nagyobb bűncselekmény történik, névtelen levelekkel árasztják el a rendőrséget, e levelekben azonbán felhasználható adat alig van. Az ily alkalmakat használják fel lelkiismeretlen emberek arra, hogy haragosaiknak kellemetlenséget szerezzenek. A szerzők szinte kizárólag a csekélyebb műveltségű emberek soraiból kerülnek ki, vagy a bűnözők társadalmából, akik így akarják ellenlábasaikat vagy vetélytársaikat ártalmatlanná tenni. Néha ki is derül néhány bűncselekmény, ezek azonban nincsenek összefüggésben a nyomozás alatt álló büncselekménynyel. E levelek tehát nem készülnek azért, hogy a nyomozás munkáját támogassák, hanem pusztán csak azért, hogy másoknak ártsanak vele. * A névtelen levelek egy igen jelentős része a magzatelhajtások bejelentésével kapcsolatos. A levelek a legtöbbször a következő aláírásokkal érkeznek: „egy jó anya," „egy hazafi," „egy igazmondó" és így tovább. A bosszúállást a legjobban az bizonyítja, hogy az esetek jórésze — ha igaz is — már jóval régebben történt s a feljelentő csak akkor jutott a feljelentés megtételének a gondolatára, amikor azzal a személlyel, — aki őt korábban bizalmába fogadta — haragos viszonyba került. A nők, különösen a csekélyebb müveltségüek, csodálatos közlékenységét tanúsítanak nemi életükkel kapcsolatban még olyanokkal szemben is, akiket alig ismernek. Legbensőbb ügyei-