Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - A végleges nőtartásdíj későbbi módosítása

17 A VÉGLEGES NŐTARTÁSDÍJ KÉSŐBBI MÓDOSÍTÁSA. Irta: Dr. MEGYESY ÁGOSTON kir. törvényszéki tanácselnök. A gazdasági éleinek a háború alatt és után bekövetkezett abnormitásai, főképen a pénz éríékkifejező tulajdonságának megszűnése sok és nehéz probléma elé állították az igazságszolgáltatást, amelyeket nem mindig sikerült szerencsésen és igazságosan megoldania. A törvények betűihez való túlzott ragaszkodás és az anyagi igazságra való mellőzhetetlen törekvés összeütközéséből számos olyan állásfoglalás keletkezett, amelyek a tételes törvények erőltetett és helytelen magyarázatával téves bírói jogot alkottak és ezzel jogbizonytalanságot teremtettek. Szerencsésen elmultak a gazdasági abnormitások, lassanként emlékük is kivész, judikatura nyomaik azonban, sajnos, nem egyhamar tüntethetők el. Maradtak itt szép számmal fattyuhajtások ebből a judikaturából, amelyeket késedelem nélkül le kell nyesegetni, mielőtt elhatalmasodnának. Ezek közé tartozik a Pp. 415. §-ának a maga értelmén és rendeltetésén túlmenő alkalmazása. Nézetem szerint helytelen és szükségtelen volt a valorizációs igények érvényesítésének megengedésénél a Pp. 415. §-ának rendelkezésére támaszkodni, holott a valorizációs igények nem a szolgáltatás felemelését, hanem csupán a leromlott pénzben való kifejezését igényelték és ez a bírói valorizáció nem is jelentette az érték megváltoztatását, hanem csak helyreállítását. A Pp. 415. §-ának ilyen igénybevételét azonban — hiszen úgyis elmúlt dolog — most már nem akarom általánosságban kritika tárgyává tenni, csupán a H. T. 90- 92. §-ai helyett való alkalmazásához kívánok hozzászólni, ami szintén a valorizációs igények elkerülhetetlen, de kerülő úton történt elismerése nyomán alakult ki és igyekszik a gyakorlatban gyökeret verni. Az első amit meg kell támadni és nem szabad az állandó bírói gyakorlat tekintélyére emelkedni engedni, az a Kúria által ismételten (P. III. 181/1918., 8444/1927.) kimondott és 868. sz. alatt az elvi jelentőségű határozatok közé is felvett tétel, hogy a Pp. 415. §a hatályon kívül helyezte a H. T. 91. §-át. Ezt a tételt azzal a megállapítással véli alátámaszthatni a Kúria, hogy a két törvény a lex speciális és a lex generális viszonyában áll egymással. Ha így volna, akkor is megfeledkezett a Kúria arról, hogy lex posterior generális non derogat priori speciali. De nincsen is ilyen viszony a két jogszabály között. A Pp. 415. §-a elsősorban perjogi szabály, míg a H. T. 90—92. §-ai anyagi jogi szabályt tartalmaznak. A Pp. 415. §-a a ne bis in idem szabályával szemben megengedi a keresetindítást Jogállam XXXVH. évf. 1-2. füzet. 2