Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 7-8. szám

26ö DR. VILLÁNYI LÁSZLÓ Grosschmid Béni minden művét, az említetteket és többi — egytől-egyig alapvető jelentőségű — irodalmi alkotásait, előadásait és kodifikátori munkáit egyaránt mélységes erkölcsi és jogi világfelfogás hatja át. A jog alapeszméjét abban, az emberi természetbe oltott isteni sugallatban látta, amely végső fokon koroktól és jogrendszerektől független és — mint a „Jogszabálytanában írta — „önnön magán nyugszik, miként az égitestek rendszerében az álló csillag." A jog fejlődését és a jogrendszerek különféleségét a gyémánt kiválasztásával és csiszolásával hasonlította össze. A gyémánt: az igazságérzet, a jogász legfőbb útmutatója, ezt kell magunkban felébresztenünk és kiművelnünk. Ily módon a jog, ha egyes megnyilatkozásaiban hosszabb-rövidebb ideig el is térhet a vallástól és az erkölcstől, végeredményben és igazi célkitűzéseiben csak mint erkölcsi alapon nyugvó intézmény állhat meg. Ebből következik az is, hogy igazi jogász csak olyan ember lehet, aki hazáját igazán szereti, annak ideáljaiban él és álmait álmodja. A jogász hazaszeretet nélkül Grosschmid szerint olyan volna, mint a hajó, mely az óceán végtelen mélységeibe akarná vetni horgonyát. A jogeszme és a nemzeti gondolat kapcsolatán alapul Grosschmid felfogása a nemzeti létről, mely szerinte nem más, mint a nemzet sajátos jogintézményeinek összessége, önmaga alkotta intézményeihez való ragaszkodása. Ezt a ragaszkodást azonban csak olyan intézmények tartják fenn, amelyek a nemzet lelkéből fakadnak és annak igazi személyiségét tükrözik. Ilyen intézményeket nem hívhatnak életre írott alkotmányok, hanem csak lassú, alig észrevehető történelmi folyamatok. A magyar nemzeti lét ilyen fokozatos fejlődés eredménye. Szent István és az Anjouk idegen intézmények magvát is elvetették, de ezek a hazai földön sajátos magyar intézményekké alakultak. Ezek a meggondolások magyarázzák Grosschmid szívós ragaszkodását a családi és az örök jog évszázadok folyamán kifejlődött különleges jogintézményeihez. Nemzeti konzervativizmusa abban is megnyilvánult, hogy magánjogunk szabályait ezek ősi forrásaiból törekedett egységbe foglalni. A nemzeti lét lényegéről alkotott felfogását tehát átvitte a magánjog részletkérdéseinek feldolgozásába és a magyar jogrendszer nemzeti „önfényűségének" gondolata vonult végig utolsó könyvén, a „Werbőczy és az angol jog"-on is.