Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - A magyar állampolgárság megállapításának kérdéséhez

A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁG. 185 alapja a magyar községi illetőség lehetne, még akkor is, ka egyébként a községi illetőség elnyerése révén a magyar törvények szerint a magyar állampolgárság megszerezhető lenne is. Ám az is lehetetlen, hogy a magyar állampolgárság elnyerése egy idegen állam községi illetőségi rendszerének alapulvételével lenne vizsgálandó, vagy megadandó. Hogy ez a gondolat mennyire helytelen lenne, az kitűnik a következőkből. A békeszerződésnek ily módon történt megfogalmazása csakis arra a kézenfekvőnek látszó okra vezethető vissza, hogy a külföld előtt az osztrák-magyar monarcia egy állam és egy jogterületként volt ismeretes, ami természetes folyamánya volt annak, hogy a monarchiának közös volt a had, pénz és külügye és közös volt a diplomácia szervété is. A békeszerződést diktáló hatalmak tehát akkor, amikor előzetesen épen az osztrák küldöttség kérelmére tértek el az eddig követett elvtől és a lakhely helyett a községi illetőséget, illetve helyesebben a „Heimatrecht" alapelveit vették irányadóul, lehettek abban a meggyőződésben, hogy a magyar viszonyok tekintetében is ez az elv követendő, mert hiszen az osztrák-magyar monarchia egy másik területéről volt szó. A magyar békeküldöttség ezért szükségesnek tartotta, hogy e tévedésekre a békekonferencia figyelmét megfelelő formában felhívja. A békeküldöítség nevében annak elnöke gróf Apponyi Albert Neully-ben 1920. évi február hó 20. napján keltezett levelet intézett a békekonferencia elnökségéhez, amelyben rámutatott arra, hogy az Osztrák Magyar Monarchia összeomlása után keletkezett államok jogi helyzete nem egyenlő, mert Magyarország továbbra is eddigi saját törvényei alapján folytatja állami életét. így felesleges és csak félreértésekre fog alkalmat adni a békeszerződési tervezet 56. §-ának rendelkezése, mely a magyar állampolgárság megadását a községi illetőségtől teszi függővé, mert a községi illetőség megszerzése a honosság valamelyik községben való meglétét feltételezi. Itt kell azonban rámutatnom arra, hogy e levél nem állampolgárságról beszél, hanem honosságról, ami közelebb áll „Heimatrecht" fogalmához mint az állampolgárságéhoz és igy a fenti szövegezésben zavart kelthetett. Ugyancsak rámutatott Apponyi azokra a különbségekre is, amelyek az osztrák és magyar községi illetőség között fennállottak, hogy e fogalmak ennek folytán változatlanul a magyar viszonyokra nem is alkalmazhatók s ő maga javasolta a községi illetőség helyett az állandó lakhely kiindulási alapkénti alkalmazását. Ezen ugyancsak Neully-ben és ugyancsak 1920. évi február hó 20. napján a békekonferenciának átnyújtott jegyzék azonban, amely a békeszerződési tervezet állampolgársági fejezetéhez csatoltatott, nem tesz említést arról, hogy a magyar törvények értelmében a községi illetőség megszerzésének előfeltétele a magyar állampolgárság, sőt szinte e megállapítással ellentétben csak azon nehézségeket hozza fel indokul, amelyek a községi illetőség alapulvételénél az állampolgárság megállapításakor felmerülhetnének. Miután pedig az előbbi jegyzék a békeszerződés állampolgársági, és nem annak kisebbségi fejezetéhez mellékelteiéit, e helyen az állampolgársági rendelkezések tárgyalása kapcsán a községi illetőség azon jellege, hogy azt csak magyar állampolgár szerezheti meg kidomborítva nem lett. Ennek azután az lett a szomorú eredménye, hogy a Szövetséges és Társult Hatalmak a magyar békeküldöttség észrevételeiben adott válaszaikban a helyzetet teljesen félremagyarázták. Meg kell azonban a tárgyilagosság kedvéért említenünk, hogy ennek a magyar békeküldöttség készületlensége volt az oka. Ugyanis a békeszerződés 56. §-ához főzött kísérőjegyzékben a magyar békeküldöttség szószerint e kitételt használja: „A fent említett paragrafusok rendelkezései teljesen feleslegesek és csak félreértésre adnának okot, mivel hogy a magyar törvények világosan meghatározzák, hogy csak azokat a személyeket lehet magyar illetőségűnek tekinteni, akik Magyarország valamelyik községében honosságot nyertek, ennek következtében az 56. §. redelkezései nem vonatkoztathatók azokra a volt magyar illetőségűekre, akik Jogállam XXXVII. évf. 5. füzet. 13