Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - Büntetőjogunk megujhodása [könyvismertetés]

BÜNTETŐJOGUNK MEGÚJHODÁSA. 157 Ámde 1911-ben azt is hangsúlyoztam, hogy a perorvoslat ilyetén szabályozása megerősített elsőfokot feltételez. Olyas valamiről ábrándoztam, hogy nagyobb jelentőségű ügyekben a törvényszékek öt tagból alakított tanácsban ítélkezzenek. De ma, amikor a törvényszéki hatáskörbe tartozó ügyek túlnyomó része egyesbírákhoz van utalva, sőt az ide utalt ügyekben járásbíróság is eljárhat: ma a két fokú perorvoslat megszüntetése megfontolandó. Ebben a kérdésben tehát egy elvi alapon állok Finkey Ferenccel. Ugyanazon elvi alapon állok ma is, mint 1911-ben. Nem felfogásom változott, de változtak a viszonyok. Akkori javaslatom a gazdag és nagy Magyarország viszonyai között megvalósíthatónak látszott. Ma erre nincsen kilátás. 5. A súlyosbítási tilalom feloldásáról az utóbbi években gyakrabban hallunk. Finkey javaslata tehát nem magában álló. A magam részéről azonban a reformatio ín peíus tilalmának megszüntetésével nem tudnék megbarátkozni. Az anyagi igazság érvényesülése ezt nem teszi feltétlenül szükségessé, kivált mióta a csatlakozás intézménye lehetségessé teszi a perorvoslat bejelentése körül történt mulasztás utólagos pótlását. Nem bírhat döntő jelentőséggel az a tapasztalat, hogy a kir. főügyész vagy koronaügyész csatlakozása esetében vádlott vissza szokta vonni perorvoslatát, a mi által kimerül a súlyosítás lehetősége. Ilyen esetben ugyanis előáll az a helyzet, mely előállott volna, ha vádlott egyáltalában nem él perorvoslattal. Ehhez vádlottnak joga van. Ha pedig vádlott megnyugvása nem veszélyezteti az anyagi igazság érvényesülését, úgy nem veszélyeztetheti jobban az sem, ha vádlott az általa bejelentett perorvoslatot visszavonja. Egy szempont minden esetre szól a súlyosítási tilalom megszüntetése mellett. És ez a perorvoslatok ökonómiája. Mert abban teljesen igaza van Finkeynek, hogy vádlott jobban meg fogja gondolni a perorvoslat érvényesítését, ha tudja, hogy az általa az enyhítés céljából érvényesített perorvoslat alapján a felsőbíróság esetleg fel fogja emelni büntetését. És ez az ökonómia minden esetre nagy súllyal bírhat ma, amikor a takarékoskodás erősen irányító szempont. Kivánatos-e azonban az anyagi igazság érvényesülése szempontjából az, hogy az ügyek ily okból ne kerüljenek a felsőbíróságok döntése alá? Azonfelül egy nagy ok szól e tilalom feloldása ellen. És ez a vádlott érdeke, a védelem szempontja. Nem az, hogy vádlott minél kisebb büntetéssel ússza meg a bűnpert, de hogy tisztában legyen azzal, hogy a felsőbíróság előtt mily irányban kell védekeznie. Nehéz lehet ugyanis a védelemnek a büntetés felemelése ellen érvelni, mikor a büntetés felemelését