Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 5. szám - Büntetőjogunk megujhodása [könyvismertetés]
154 DR. DEGRÉ MIKLÓS könyvben megjelent szerény dolgozatomban (58—64. 1.) kifejtettem, hogy a mai gazdasági viszonyok hatása alatt egy új eljárási jogi törvény megalkotásánál előreláthatólag főkép az olcsóság szempontja lenne irányadó. Azért attól tartok, hogy egy ma megalkotandó új eljárási jogi törvényben kevés embernek telnék öröme. Éppen azért a bűnvádi perrendtartás gyökeres reformját a mai viszonyok között egyenesen veszélyesnek tartanám. Ezzel távolról sem azt állítom, hogy az ide tartozó kérdésekkel a jogászság de lege ferenda ne foglalkozzék. Ellenkezőleg, ez anyag irodalmi megvitatása hasznos és szükséges azért, hogy ha majd az új törvény megalkotásának ideje elérkezik, a megoldandó kérdések kellőleg elő legyenek készítve. A jogászság foglalkozzék tehát az ide tartozó kérdésekkel, az új eljárási jogi törvény megalkotását azonban ne sürgesse. Finkey Ferenc az eljárási jog terén szükségesnek mutatkozó revízió főbb részleteit öt pontban foglalja össze. 1. Első sorban szükségesnek tartja a törvényszéki egyesbíráskodás megszüntetését. Ezt az intézményt is a takarékosság szempontjának érvényesülése hozta létre. Élénk emlékezetben lehet még az a torlódás, mely a forradalmak után a büntető ügyek ellátása körül az alsóbíróságoknál előállott. Előállott pedig annak következtében, hogy a zűrzavaros állapotok eredményekép a kriminalitás szertelenül szaporodott, másrészt pedig a proletárdiktatúra alatt a bíróságok működése hónapokon át szünetelt. Ennek következtében a proletárdiktatúra bukása után a büntető ügyek ellátása körül elképzelhetetlen torlódás állott elő. E tekintetben például jellemző, hogy a budapesti kir. büntetőtörvényszéknél csupán a foglyos és gyorsított ügyeket voltak képesek elintézni, míg a többi ügyeknél csak arra ügyeltek, hogy az elévülés ne következzék be. Ennek a lehetetlen állapotnak csupán rendkívüli eszközökkel lehetett véget vetni. Miután a bírói létszám emelésére pénzügyi okokból még csak gondolni sem lehetett: megszületett a törvényszéki egyesbíráskodás bevezetésének gondolata. A gondolat eleinte nagy idegenkedéssel találkozott. A jogászság túlnyomó része attól a jogszolgáltatás színvonalát féltette. Ez aggályokkal szemben tette jogéletünknek egyik azóta elhúnyt kiválósága azt a megjegyzést, hogy a torlódás olyan nagy, hogy egyszerűen megszüntette a büntetőbíráskodást, s így a között kell választani, egyáltalában szüneteljen a büntető jogszolgáltatás, avagy veszítsen valamit a színvonal. A két rossz között mindenesetre az utóbbit kell választani. így jött létre a törvényszéki egyesbírósági intézmény. Ez az intézmény az ahhoz fűzött várakozásokat a legteljesebb mértékben megvalósította, amennyiben a törvényszékeknél a hátralék aránylag rövid időn belül teljes feldolgozást nyert.
