Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - Az orvosi titoktartás

SZEMLE. 145 A Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának február 19-én dr. Angyal Pál egyet. r. tanár elnöklésével tartotl ülésén dr. Medvigy Gábor ügyvéd előadást tartott „Néhány büntetőjogi reformkérdés a hazai jogfejlődés szemléletében" címmel. Előadó a büntetőjogrendszer reformját igazoltnak tartja. Két okból azonban aggályt táplál: a békeszerződések által érzékenyen érintett területeken a hánykódó néplélek nyugtalan, megingott abban az egyéniség öntudata is. Ilyen közállapotok mellett, mikor külső és belső behatások is károsan érvényesülnek, szükség van a Csemegi kódex különben igazolatlanul kemény és rideg rendszerére. A történelmi fejlődés alapján mutatja ki, hogy a Csemegi kódex törés volt a nemzeti jogfejlődés irányában. Az ellen kezdettől fogva hivatalos részről is a reform gondolata merült fel, a bírói megnyilatkozások pedig nyíltan vallották, hogy kényszerűek a sokszor kegyetlenek az ítéletek. Szembeállítja a Csemegi kódexei a Deák 1845-iki emberséges javaslatát, amely Csemegi egyéni, külföldről kompiláló rendszerével szemben a bírói gyakorlat nyomán és a vármegyék közmegnyilatkozása alapján a mai fejlettebb blintetőjogtudomány igényeinek is megfelőlen lényegesen enyhébb volt. Az 1845-iki javaslat és az Országbírói Értékezlet megnyilatkozása alapján is a minimumokkal meg nem kötött bíró ítéleti szabadságát és a törvény szelídséget vallja a jövő feladatául. Konkrét javaslatai szerint a halálbüntetés eltörlése mellett, továbbá a mai hármas szabadságvesztési büntetési rendszer helyett a kettős rendszer mellett foglal állást. Csak az enyhébb fogság legyen kiegyenlítő jellegű. A kemény rabság azonban a reménykeltő rövidebb minimumával csak a gonoszoknak, elvetemülteknek és betegesen hajlamosaknak járjon, akiknél a minimum lelelte bírói ítélet rendelhessen próbárabocsátást, ennek eredményes lelelte után pedig szabadulást. A viselt hivatal elvesztését és a dorgálást, mint önálló büntetésnemeket recipiálná az 1855-iki javaslatból, a pénzbüntetés rendszerének oly módon való kiterjesztésével együtt, amely a bűnös vagyoni viszonyaihoz mérten a sértettnek magának nyújt bőséges anyagi elégtételt, amit Csemegi merev rendszere, mely csak közsérelmeket ismer, teljesen elhanyagolt. * A Magyar Jogászegylet március 12-én dr. Nyulászi János elnöklete alatt tartott teljes ülésében, dr. Schuster Rudolf, a volt Szabadalmi Felsőbíróság ny. elnöke előadást tartott „Birói gyakorlat a tiltott utánzás és a mintaoltalom kérdéseiben tekintettel a Tvt.-re" címmel. Előadó mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy az emberi munka eredménye, ha szellemi és anyagi áldozatokkal is létesült, utánozható ugyan; az utánzás egymagában nem tiltott. Ha azonban az utánzás annyira szolgai, hogy az az eredetitől nem különböztethető meg és ezáltal a közönséget félrevezetik, ez az eljárás már azonos azzal, miníha valaki idegen fának a gyümölcsét akarja élvezni, Ez, úgymond, nem tisztességes eljárás, ezt nem lehet védeni, annál kevésbé, mivel ez az eljárás akkor, ha azt versenytárssal szemben verseny céljából követik, a Tvt. 1. §-ába ütközik. De tiltott az ily utánzás azért is, mert sérti a személyiségi jogot (Mtj. 107. 108. §§-ai), amely szerint az ember személyiségét szabadon érvényesítheti, és aki őt ebben megháborítja, azzal szemben abbanhagyást követelhet. Már pedig nyilvánvaló, hogy az, aki ötletét anyagi és szellemi erőivel megvalósítja, ezzel személyiségét mintegy megtestesíti, amit mindenki respektálni tartozik. De az ily utánzás végül tiltott azért is, mivel a szerzői jogot sérti. A szerzői jogi törv. 6. §. 10. pontja értelmében az ily utánzás bitorlást képez. Bitorlást védeni pedig nem lehet, megjegyezvén, hogy az id. törv. 69. §-a plasztikai alkotásokat is véd és azok utánzásával szemben a törv. 1—44. §-ait, tehát a már idézett 6. §-t is alkalmazni rendeli. Nyilvánvaló mindezeknél fogva, hogy az emberi munka eredménye, az u. n. szolgai, azaz megtévesztő utánzás esetében — az eddigi birói gyakorlattól eltérően — igen is oltalmazandó, ha nincs is külön törvény (szabadalmi törvény, stb.) védelme alá helyezve.