Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - Az elévülésre vonatkozó jogszabályok védik-e a hitelező érdekét?

2 DR. SCHUSTER RUDOLF sőbbi jogszabály hozzátette, hogy a biztosítékadás is félbeszakítja az elévülést. Legújabban pedig beáll a félbeszakadás akkor is, ha az adós a követelést bármely más módon elismeri (Mtj. 1297. §.) Ide tartozik továbbá az, hogy az elévülést ma már nemcsak a teljesítésre irányuló, hanem a csak megállapítást célzó kereset is félbeszakítja (Mtj. 1298. és német B. G. B. 209. §.) Megemlítendő továbbá, hogy a fent felhozott félbeszakítási okokat az újabb jogok tetemesen megszaporították, úgy hogy az elévülést félbeszakítja a fizetési meghagyás iránt előterjesztett kérelem, továbbá a csőd- és kényszeregyességi eljárásban történt bejelentés, a perbehívás, végrehajtási kérés és minden más végrehajtási cselekmény is. Hosszú ideig vitás volt az a kérdés, vájjon a beszámítás perbeli érvényesítése félbeszakítja-e az elévülést? Ma már úgy nálunk, mint Németországban és Ausztriában a beszámítást elfogadják. Sőt nálunk a jogfejlődés — igen következetesen — még tovább megy és a Mtj. 1269. §-a értelmében az elévülés nem akadálya a beszámításnak, ha a követelés még nem évült el abban az időpontban, a melyben a beszámítás lehetősége megnyílt; ez helyes jogi álláspont már annál fogva, hogy a lejáratkor a kompenzátio ipso jure beáll. Érdekes, hogy az osztr. ptkv. maga (ugy mint a schweizi Obligaíionenrecht) a beszámításról mint az elévülést félbeszakító körülményről rendelkezést ugyan nem tartalmaz, de az elévült követelést is beszámításra alkalmasnak találja az osztr. judikatura az ipro iure kompenzátio elvénél fogva (1. Schey XXI. kiad. 796. old.) Igen figyelemre méltók továbbá a hitelezők érdeke szempontjából az elévülés félbeszakadásának joghatályára vonatkozó jogszabályok. Ezek szerint ugyanis a félbeszakadásig eltelt idő nem számít és a félbeszakadás végeztével újból kezdődik az elévülési idő, még pedig, ha a félbeszakadást írásbeli elismerés okozta, az újból kezdődő elévülési idő a rendes, nem pedig az esetleg rövidebb elévülési idő. (Mtj. 1510. §-a) Ugyanezt a rendelkezést tartalmazta az I. Terv. 1952. §. és tartalmazza továbbá a schweiezi Obligaíionenrecht 157. §-a is. Minthogy ezt a hitelező érdekét védő jogszabályt helyesnek tartom, alig tartható fenn a 192. sz. elvi határozat, amely szerint vasútibaleseti perben a félbeszakítás végeztével kezdődő új elévülési idő csak három év, habár az adós (Máv) a kártérítési kötelezettségét írásban ismerte el. (Nem volna-e helyénvaló, a régi, elavult elvi határozatokat egyszer revízió alá venni ? Ez a kérdés különben nem tartozik jelen soraim keretébe.) De rámutatok arra majdnem minden jogrendszerben elfogadott, ugyancsak a hitelező érdekében nálunk is megállapított arra a jogszabályra, hogy a hitelező, akinek kezében van zálogtárgy, ebből az elévülés befejezése után is magát kielégítheti.