Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 3-4. szám - Az orvosi titoktartás
124 Dr. BALOG N. IMRE kölcsi és társadalmi szempontból egyaránt sokkal nagyobb érdeket képvisel, mint a titok urának egyéni boldogsága. Í77. A társadalmi tan. Általános az a felfogás, hogy a titoktartás kötelezettsége társadalmi és egyúttal állami érdek is. E tan alaptétele az, hogy a társadalomnak és az államnak egészséges emberekre van szüksége és így mindazt el kell takarítani az útból, ami az embereket egészségük minél hathatósabb ápolásában akadályozza. Minthogy pedig sok betegség van, amelyet az emberek restéinek, még több azoknak a mellékkörülményeknek a száma és súlya, amelyeket a legártatlanabb betegségeknél is esetleg fel kell fedni az orvos előtt, úgy találja ez a tan, hogy a népegészségügyi és eugenikai szempontból az orvosi titoktartás expansiv alkalmazása fontos tényező. múlta, részben őszintétlen. Meggyőződésem szerint ennek a tannak az érvelése részben idejét Nem fogadható ma már el az a megállapítás, hogy az emberek a betegségeiket szégyenlik. A múltban az orvosi tudomány és a kultúra alacsonyrendűsége mellett az ilyen megítélésnek volt alapja és értelme. Ma már az emberek túlnyomó része még a sexuálís betegségeket sem szégyenli és ha nem is áll ki velük a piacra, tudja, hogy azt intenzíven kell kezeltetni és tisztában van annak a következményeivel is. Amennyiben pedig nincsen még teljes általánosságban elterjedve ez a felfogás, úgy ebből nem az következik, hogy az embereket az őszintétlen titkolódzás eszközeivel próbáljuk a gyógykezeltetés útjára terelni, hanem ellenkezőleg az, hogy a felvilágosítás és a becsületes józanság eszközeivel megértessük velük: semmiféle betegség nem szégyen, csak baj és mindenféle betegséget és annak következményeit csak az idejekorán igénybevett és jól alkalmazott orvosi segéllyel lehet megszüntetni. Felfogásom mellett bizonyít az a köztudomású tény is, hogy mindinkább szaporodik minden kulturáltamban azoknak a betegségeknek a száma, amelyek bejelentési kötelezettség és gyógyítási kényszer alá esnek és tudjuk, hogy az ezen szempontból legkényesebb kérdésben, a venereás megbetegedések kérdésében, ilynemű szabályozás sok államban már megvan és tudtommal nálunk is előkészítés tárgyát képezi. A mi kormányunknak nemrég meghirdetett programja, mely a házasulandók kötelező orvosi vizsgálatát igéri bevezetni, ugyan ezt igazolja. Semmi néven-nevezendő szempontból nem helyeselhető tehát az a felfogás, amely a titkolódzásra helyezi a társadalmi hygiénia és az eugenika egyik tartó pillérjét. Ám azt mondják a társadalmi tan hívei, hogy nemcsak maguk a betegségek, de azokkal kapcsolatos más körülmények, sokszor erkölcsiek, sokszor gazdaságiak is, szerepet játszanak abban, hogy az egyén igénybe merje venni az orvosi segélyt és ha a titoktartás kötelezettsége nem szigorú, akkor az ilyen orvosi igénybevétel elmarad. Van a francia irodalomnak egy igen kiélezett esete, amellyel ezt a felfogást igazolják. Egy orvost vérzés elállításának ürügye alatt egy fiatal leányhoz hívtak. Hamarosan kiderült, hogy gonoszul végrehajtott abortus történt és ennek a következményeit kellett az orvosnak elhárítani. Megtörtént az, ami a francia viszonyok között egészen szokatlan: az orvos feljelentést tett. A rendőri közeg a legnagyobb mértékben megütközött az orvos eljárásán és tudatta vele, hogy eljárást indíttat ellene orvosi titoktartás megsértése miatt, Az eset nyilvánosságra jutott,