Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - A részvényjogi reform és az ultra vires-elv

112 DR. TIHANYI LAJOS dasági és magángazdasági szempontból egyaránt a legkívánatosabb — sem jöhet létre Csonka-Magyarországon a tőkehiány következtében, amelyhez legalább 150.000 pengő alaptőke biztosítása volna szükséges; ha ezt az alaptőkeminimumot mai nagy szegénységünk mellett felemelnők, talán nem a korlátolt felelősségű társaságoknak, hanem azoknak a tárgyaknak a száma gyarapodnék, melyek vállalatai magángazdasági intézményként még részvénytársasági alapon sem juthatnak hozzá nemzetünk mai közgazdasági életében a szükséges tőkékhez. Hogy pedig egészen könnyű szerrel a kis részvény-tőkéjű de hangzatos című társaságok se lehessenek szélhámosságok céljaira felhasználhatók, annak megelőzésére sokat tehet pl. már ama helyes cégjogi gyakorlatnak a továbbfejlesztése is, mely már a cégvalódiság elve szempontjából sem engedi meg olyan részvénytársaság bejegyzését, melynél az alaptőke nagysága nyilvánvalóan elégtelen az illető vállalat alapítási tervezeti, illetőleg alapszabályszerű tárgyához. A jövő szempontjából mindenesetre kívánatosnak vélem a Nizsalovszky által felvetett amaz eszmének a felkarolását, mely szerint mindaddig, míg gazdasági helyzetünk az általános alaptőke-minimum felemelését aggályossá teszi, legalább a tényleg befizetendő minimum felemelésére törekedjünk. Mai nagy szegénységünk mellett — egyelőre legalább — nem látszik kívánatosnak a bírói diszkréciónak olyan a vállalat fogalmának a tisztességtelen versenyről szóló 1923. évi V. t.-c. 30. §-ában foglalt definícióját is szem előtt tartó törvénymagyarázati megszorítása sem, mely kizárólag csak szorosan vett gazdasági tárgyú részvénytársaság bejegyzését engedné meg. Vannak pl. sporttelepek, sportintézmények, amelyekhez szükséges tőkék csak részvénytársasági alapon voltak összehozhatok, s amelyek a részvényesek számára olyan gazdasági értékkel is biró előnyöket nyújtanak, hogy a részvénytársasági forma mellett nemcsak a létesítésük, hanem a prosperitásuk is biztosítható volt. Nem gondolom, hogy eléggé indokolt volna mai viszonyaink között az ilyen lehetőségek megszüntetése. Ellenben teljes mértékben helyeslem Nizsalovszkynak azt az álláspontját, mely fenn akarja tartani a K. T. 179. §-ának ut. bekezdéséből levezethető azt a tételt, mely az alapítási tervezet kötelező tartalmából átvett alapszabály tartalomnak azt a pontját alapszabálymódositással sem engedi érinteni, amely a vállalat tárgyát állapítja meg. Enélkül az válnék lehetővé, hogy pl. a házépítés céljára adott tőkéket akár légvárak építésére fordíthassák. A részvénytársasági vállalati tárgy át nem léphetésének, exclusivitásának eszméje tulajdonképen élő elve részvényjogunknak, mikor ez kötelezővé teszi a részvénytársaságra nézve a működésének alapszabályszerűségét. S így az angol jog ultra vires elve a mi jogunk szempontjából voltaképen ama problémakört érinti, hogy az exclusivitás elvét a részvénytársaság által kötött ügyletek alapszabályszerű tárgya tekintetében lex imperfecta, lex perfecta, lex minus quam perfecta, avagy lex plusquamperfecta szolgálja-e ? És e problémakör jelentőségét növeli, hogy Nizsalovszky is kétségtelenül helyesen keresi éppen e téren is a részvénytársasági intézménnyel való visszaélések, tehát a kistőkések ebből folyó bizalmatlanságának s ezzel a kistőkéket magánvállalati