Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - Perújítási támadás a "vérszegény itélet" ellen

104 DR. KARTAL IGNÁC 7. A lemondás és az elengedés a követelést ipso facto megszüntetik. Nincsen ugyan kizárva, hogy a hitelező csak kifogást akar lehetővé tenni az adós számára, de ennek ma már csupán abban az esetben van gyakorlati jelentősége, ha a hitelező ilyen rendelkezése időlegesen, vagy feltételesen történik. Bírói gyakorlatunk a lemondást kétség esetén szorosan értelmezi}2) A lemondás és az elengedés szorítkozhatik a követelésnek egy részére, a fő- vagy a járulékos követelésre, sőt a kötelezettség valamely módozatára is. A halasztás adása is voltaképen részleges (időleges) lemondást vagy elengedést jelent. A hitelező a lemondást, vagy az elengedést feltételhez is kötheti. PERÚJÍTÁSI TÁMADÁS A „VÉRSZEGÉNY ÍTÉLET" ELLEN. írta: Dr. KARTAL IGNÁC. Irodalomtörténeti adat: Goethe nagyszerűen értett az osteologiához. Akármilyen állat akármilyen kis csontjának láttára habozás nélkül, s tévedés nélkül pontosan meg tudta mondani, hogy ez a csont miféle csoportba tartozó állatnak a csontja. Aki ért a keresetlevél olvasásához, az olykor már az olvasás eleje felé, még mielőtt bármilyen érdemleges dologhoz jutott volna, egy-egy stilisztikai fordulatból, sőt egy-egy szóból is csalhatatlan pontossággal meg tudja állapítani, hogy aki a keresetlevelet szerkesztette, az nem ért ahhoz, amiről ír. Igen gyakori dolog, hogy a perujítási keresetlevél a megtámadott Ítéletet vérszegény-mk nevezi, sőt nemcsak nevezi, hanem annak szidja és csúfolja. Aki ezt teszi, az nem ért a perújításhoz, tehát nem szerkeszthet rendben menő (richíiggehend) perújítási keresetet. Aki pedig a perújításhoz nem ért, az a perhez sem ért, — amiből ismét az következik, hogy a joghoz és a jogászathoz sem ért; vagyis ahhoz a jogászcsaládhoz tartozik, amely nem jogász. Aki ugyanis azt mondja a perujításilag megtámadott Ítéletről, hogy az vérszegény, vagy aki éppenséggel azon erőlködik, hogy ezt ki is mutassa, az kétségtelenül azért teszi ezt, mert reméli, hogy ezzel növeli a perújítás sikerének chanceait. Ez a reménység pedig nyilvánvalóvá teszi, hogy aki így reménykedik, az nincsen tisztában a jogerő tanával: nyilván azt hiszi, hogy a vérszegény Ítélet kevésbé jogerős, mint a vérbő iíélet és hogy ennek folytán könnyebb a vérszegény Ítéletet perujítási úton hatályon kívül helyezni, mint a vérbőt. Ez persze téves 32) V. ö. pl. az újabb gyakorlatból P. IV. 1017/1935. JH. VIII. 397; P. II. 643/1030; P. 111. 7422/1929; P. I. 5760/1930; P. I. 6351/1929. (az utóbbi négy határozatot idézi JM. II. 524. old.); P. I. 7212/1928. JH. 111. 555; P. IV. 1960/1929. JH. IV. 253; P. VII. 3249/1929. JH. IV. 1024.