Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - Controversiák a vállalati jelzők körében

94 DR. DEGRÉ MIKLÓS hogy attól eltérne, mert van törvényünk is (a B. P. 585. §. I. c) pontja), mely ezt a megjelölést használja. A jogos védelem határainak félelemből, ijedtségből vagy megzavarodottságból származott túllépését (B. T. K. 79. §. 5. bek.) beszámítást kizáró oknak tartja, bár kiemeli, hogy álláspontja ellentétben áll az uralkodó nézettel (5. 1.). Igen érdekesen határolja el egymástól a büntetést és biztonsági rendszabályt (25. !,)• Helyes az a kiindulási pontja, hogy amennyiben a jog bűncselekmény elkövetését követeli meg a biztonsági rendszabály alkalmazásához, ennek csupán az az alapja, hogy a jog valakinek közveszélyességét csak akkor tartja megnyugtatóan bebizonyííottnak, ha az már követett el bűncselekményt. E tétellel azonban némileg ellentétben van az a későbbi megállapítás, mely szerint biztonsági rendszabályt olyan közveszélyes egyénnel szemben is lehet alkalmazni, aki még nem is valósított meg bűncselekményi tényálladékot. A halálbüntetés tekintetében (55—59. 1.) szerző az abolicionisták táborához csatlakozik, amennyiben bizonyos rezignációval állapítja meg, hogy a legutolsó években az abolicionista mozgalom megtorpant (55. 1.), s annak a nézetének ad kifejezést, hogy a halálbüntetést előbb-utóbb egy barbár kor büntetései közé fogják számítani (59. 1.). Mégis szerző sokat enged elvi álláspontjából. Végleges álláspontja ugyanis az, hogy a halálbüntetés a rendes büntetőjog intézményeiből kiküszöbölendő, a rendkívüli büntetőjogban azonban egyelőre alig nélkülözhető (58. 1.). A pénzbüntetést mint büntetési nemet meggyőzően méltatja (59. 1.). Azonban azt tanítja, hogy vagyon elleni bűncselekmények esetében, s általában a II. B. N. 5. §. 2. bekezdésében meghatározott esetekben a pénzbüntetés mint mellékbüntetés kiszabása kötelező (64. 1.), de nem emeli ki, mikép csupán az esetben kötelező, ha terheltnek megfelelő vagyona, jövedelme vagy keresete van. A viselt hivatal vagy állás elvesztését (B. T. K. 454. §.) illetőleg szerző azt tanítja, hogy e mellékbüntetés a magánalkalmazotti állás elvesztésében is állhat (71. 1.). Felhívom azonban a figyelmet arra, hogy e tekintetben a K. gyakorlatában az ellenkező felfogás nyert kifejezést (B. J. T. LXVIII. 285. 1.) Helyesen tanítja, hogy halállal büntetendő cselekmény esetében az egyszerű halmazai súlyosító körülményt képez (89. 1.). Nézetem szerint azonban ugyanaz áll az életfogytig tartó fegyházzal, továbbá a tizenöt évi szobadságveszíéssel büntetendő cselekmények esetében. Mert az egyszerű halmazat rendszerint miért nem mérlegelendő súlyosító gyanánt? Mert a B.T. K. 97—99. §-ai anyagi halmazat esetére külön