Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - Controversiák a vállalati jelzők körében

CONTROVERSIÁK A VÁLLALATI JELZŐK KÖRÉBEN. 91 között elkerültessenek. Összhangban áll cz a többször hivatkozott nemzetközi Unio-egyezményekkel is, amelyek (1929 : XVIII. tc.-be foglalt párizsi conventio hágai szövegének 8. cikke) többek közt a kereskedelmi névnek „bejelentés, vagy belajstromozás kötelezettsége nélkül" oltalmat biztosítanak. Az egyes ipari jogok tekintetében az eddigiekből levő nandó következtetéseket az alábbiakban foglaljuk össze: 1) A belajstromozott védjegyek a belföldi vállalattal (akár gyártási, akár árusítási üzemmel) együtt úgy szállnak át a vállalattal együtt az új birtokosra, amint azok be vannak lajstromozva. Amennyiben pedig a védjegynek ábra, vagy szövegszerű tartalma — a jogutódlás következtében — bármiképen ellentétbe kerül a vevőközönségre érdekkel bíró (vagy bírható) tényleges körülményekkel, úgy a Tvt. 1—7. $§-ban foglalt követelményeknek megfelelő helyesbítése, feliratok, figyelmeztetések stb. útján kell eleget tenni. Nem terjedhet ez a követelmény addig, hogy a védjegy összbenyomása csorbát szenvedjen, mert az ilyen változtatás a védjegynek eredeti funkcióját (az eddigi „vállalatiból való szimbolizálását) tenné kétségessé, vagy egyenesen semmivé a forgalmi körök szemében, vagyis a védjegynek eszmei állagát semmisítené meg. Nem tévesztendő szem elől az idevágó határvonalak meghúzásánál az a döntő szempont, hogy a védjegy — jogtörténeti fejlődése és gazdasági rendeltetése szerint — az áru változatlan minőségét van hivatva garantálni, tekintet nélkül az előállító személyére, az előállítás helyére, vagy más külső körülményekre, amelyek a vevőközönség szemében vagy másodrangú szerepet játszanak, vagy teljesen figyelmen kívül maradnak. 2) Ugyanez áll a be nem lajstromozott vállalati jelzők, árukülsők stb. tekintetében is — azzal a különbséggel, hogy itt a védett jogtárgynak nem belajsíromozott, hanem használat folytán közismertté tett megjelenési formája az irányadó. Állandóan követett joggyakorlatunk is azt a felfogást vallja, (Kúria P. II. 4699/957, P. IV. 2757/936. M. Jogi Szemle Hiteljogi Tára 1957. jan.) hogy az idegennyelvü feliratokat, a védjegyet kreáló vállalat eredeti jelvényeit stb. stb. nem kell kiküszöbölni amiatt, mert pld. a gyártás helye (akár részben, akár egészben) külföldről belföldre tétetett át, vagy megfordítva, — hanem ilyen esetben csupán a belföldi gyártásra utaló magyar nyelvű feliratot iá kell megfelelő módon alkalmazni. Minthogy a vevőközönség pld. az Odol-palack különleges formájáról már messziről, feliratok olvasása nélkül felismeri a cikk eredetiségét: jogfosztással volna egyértelmű, ha a vállalatot — pusztán azért, mert a gyártás helyét tegyük fel Magyarországra tette át — megfosztanók az ezen árukülsőben rejlő nagy erkölcsi értéktől, mondván, hogy bármiféle felirat alkalmazása mellett a közönség az összbenyomás alap-