Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1-2. szám - Ötletvédelem

74 DR. GADÓ ISTVÁN a magyar királyi államrendőrségnek az elévülhetetlen érdeme, mely a hazánk ellen is minduntalan megújuló kommunista propagandával szemben a legnagyobb figyelemmel és lankadatlan buzgalommal minden kommunista szervezkedést és mozgalmat sokszor már a csirájában elfojt, vagy a kezdeti szakában a kezdeményezők, vezetők és a mozgalomban, szervezkedésben résztvevők leleplezésével és a bíróság kezére adásával ártalmatlanít. Hogy az a megvilágítás, melyben a fiatalkorúak ügyeinek számszerű növekedését részesítettem, a helyes és nem kell tartanunk egy veszedelmes generáció feltörésétől, fényesen bizonyítja az a körülmény is, amelyet a teljes kép megalkotása érdekében nem hallgathatok el, hogy a fiatalkorúak budapesti bírósága, melynek hatásköre — mint tudva van — kiterjed egész Nagybudapest területére, az elmúlt évben mindössze 18 fiatalkorút volt kénytelen fogházbüntetésre ítélni s a fiatalkorúak zömével szemben csak nevelésszerü intézkedésre volt szükség. Az 1936. évi ügyforgalomnak a főlajstrom és a fiatalkorúak lajstoma alapján általánosságban való eme megvalósítása után a budapesti kir. büntetőtörvényszék mult évi tevékenységének képét az ügykönyvek adatai nyomán főbb vonásokban a következőleg igyekszem bemutatni. Vizsgálat az 1936. évben 796 volt az 1935. évi 868-cal szemben, vagyis 72-vel kevesebb, mint az 1935. évben. Az 1936. évi 796 számhoz hozzátéve az 1935. év végén folyamatban maradt 76 vizsgálatot, az 1936. évben elintézésre várt összesen 872 vizsgálati ügy, melyből befejeztetvén 811 ügy, maradt az 1936. év végén 61 vizsgálat folyamatban. A megelőző 1935. évben a 84 hátralékkal együtt elintézésre várt 952 vizsgálati ügyből 876 fejeztetett be s az 1935. év végén 76 vizsgálat maradt folyamatban. Az 1936. évben tehát látszólag kevesebb teendője volt a büntetőtörvényszék 7 vizsgálóbírójának, mint az 1935. évben és aránylag kevesebbet is dolgoztak. De én, aki a vizsgálatok menetét állandó figyelemmel kisértem, tudom, hogy a vizsgálóbírák kezén az 1936. évben több olyan vizsgálat volt, mely nagymunkával járt. így az az eredmény, hogy az 1936. év végén csupán 61 vizsgalat maradt folyamatban. Vádtanácsi ügy érkezett 1936. évben 7802. Az 1935. év végén elintézetlenül maradt 171 üggyel együtt az 1936. évben elintézésre várt 7973 ügy, vagyis az 1935. évi 8080 ügyhöz képest 107-tel kevesebb. Folyamatban maradt az 1936. év végén 168 ügy, vagyis az 1935. évvégi 171 ügyhöz képest 3-mal kevesebb, ami azt mutatja, hogy míg a vádtanács 1935. évben 7909 ügyet fejezett be, 1936. évben csupán 7805-öt, tehát 104-el kevesebbet. Amint az 1935. évben nem jelentette a számszerűleg kisebb eredmény a vádtanács elismerésre méitó 1934. évi munkásságának a hanyatlását, épúgy az 1936. évben is a sok nagyobb és bonyolultabb ügy elintézése tette lehetetlenné azt, hogy 7805 ügynél még több befejeztessék. Főtárgyalási (tanácsi) ügy 1936. évben 4074 érkezett, vagyis 550-nel kevesebb, mint az 1935. évben, amikor az érkezés 4624 volt. Közbevetőleg megjegyzem, hogy a csökkenés okát az 1936. évvégi 1013 hátralékkal együtt 1936. évben befejezésre várt 5087 főtárgyalási ügy (1935. évben 5424). Befejeztek a főtárgyalási tanácsok 4355 ügyet (1935-ben 4411 ügyet) vagyis 56-tal kevesebbet, mint 1935. évben. Folyamatban maradt eszerint az 1936. év végén 732 főtárgyalási ügy, tehát 281 üggyel kevesebb, mint 1935. év végén. Arra való tekintettel, hogy 1936.-ban csak 56 üggyel kevesebb a befejezés, a főtárgyalási tanácsok munkateljesítményében ez nem jelent szóbajöhető visszaesést, Meg kell itt említenem, hogy külön vizsgálat tárgyává tettem a sajtóperek forgalmát és megállapítottam, hogy míg 1935. évben 569 sajtóper várt elintézésre, és befejeztetett 406, addig 1936-ban 753 sajtóper várt elintézésre és befejeztetett 575. Ezekben az adatokban a sajtó felhasználásával elkövetett, de sajtódeliktumot nem képező nagyszámú bűncselekmény ügyei nincsenek bent Legyen szabad e számadatokhoz néhány megjegyzést fűznöm. A sajtó minden eseményre szeizmografszerűleg reagál és pedig annál erősebben, minél jelentősebb az. Ezt értem, ez természetes s az élet törvényei szerint nem lehet másként, sőt szükséges is. De azt nem értem, hogy miért kell például egy leányszöktetéssel egyes lapoknak annyit és annyiszor foglalkozni, hogy abból száz sajtóper keletkezzék? És egyáltalán nem értem, hogy miféle közérdeket szolgál-