Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)
1937 / 1-2. szám - Ötletvédelem
72 DR. DEGRÉ MIKLÓS Azok, akiket én neveztem ki joggyakornokká, tulnyomórészben a legteljesebb mértékben beváltak. Ki van próbálva, hiszen valamennyien évek óta működnek. Közülük számosan már bírói állásra emelkedtek és mint bírák is kitűnően megállják helyüket. Sőt tovább megyek. Az a generáció, amelyet én voltam szerencsés a jogszolgáltatás részére megnyerni, minden irányból a legteljesebb elismerést vívta ki magának. Ezt nyilvánvalóvá teszi az, hogy közülük többen különböző minisztériumokba nyertek berendelést. Az igazságügyminisztériumba, a pénzügyminisztériumba, az ipari és kereskedelmi minisztériumba, a honvédelmi minisztériumba, a földmüvelésügyi minisztériumba. Sót közülük többen az illető minisztériumok egyikének-másikának a státuszába is átvétettek. Mit jelent ez? Jelenti azt, hogy ennek a generációnak kiválóságát nem csak én látom meg, aki talán vádolható vagyok azzal, hogy elfogult vagyok velük szemben azért, mert én hoztam őket erre a pályára, de meglátják ennek a generációnak a kiválóságát mások is, akiket az elfogultság gyanúja semmikép sem illethet. Az én lelkiismeretem tehát nyugodt. Nyugodt lélekkel áljíthatom, hogy e részben híven és lelkiismeretesen teljesítettem kötelességemet. És hiszem, hogy ezen a téren hasznos szolgálatokat tettem. Hasznos szolgálatokat tettem azért, mert sok jeles fiatalember előtt megnyitottam az érvényesülés útját, mert hiszen a kiválóságok nélkülem is érvényesülhettek volna, megtalálták volna nélkülem is az érvényesülés módját. De hasznos szolgálatot tettem azért, mert a jogszolgáltatás színvonalának emelése érdekében dolgoztam akkor, amikor a fiatalok legkiválóbbjait nyertem meg a jogszolgáltatás részére. Amint már sokszor hangsúlyoztam, feltétlenül bízom abban, hogy a jogszolgáltatás színvonala a jövőben csak emelkedni fog. De ehhez az eredményhez tevékenységükkel hozzá fognak járulni azok a fiatalemberek is, akiket én voltam szerencsés a jogszolgáltatás részére megnyerni. Teljesüléseinken több ízben merültek fel a törvényelőkészités körébe tartozó kérdések és egyéb jogszolgáltatási kérdések. Én majdnem négy évtized óta kevés megszakítással állandóan vezető állásban működtem. Ebből kifolyólag nagyon gyakran jutottam abba a helyzetbe, hogy törvényes rendelettervezetek felől véleményt terjesszek felügyeleti hatóságaim elé, vagy egyéb jogszolgáltatási kérdésekben véleményt nyilvánítsak. De bármily kérdésben kellett véleményt nyilvánítanom, véleményemet mindenkor nyilt őszinteséggel terjesztettem elő. Nyilt őszinteséggel olyan esetekben is, amikor súlyos aggályaim voltak a tervezett újítással szemben. Teljes őszinteséggel nyilatkoztam előterjesztéseinkben, szaktanácskozásokon és személyes tisztelgéseim alkalmával. Egy kiváló büntetőjogászunk egy dolgozatában azt a megjegyzést teszi, hogy sokan hallgatnak, amikor kötelességük nem ezt hozná magával. Ezt az epés megjegyzést nem vonatkoztathatom magamra, mert mindenkor lelkiismeretben kötelességemnek ismertem, hogy véleményemnek tartózkodás nélkül kifejezést adjak. És ugy érzem, ezzel nagyobb szolgálatot tettem a köznek és hívebben szolgáltam felügyeleti hatóságomat, mint ha a felügyeleti hatóság iránti rosszul alkalmazott előzékenységből aggályaimat elhallgattam volna, vagy éppen örömmel üdvözöltem volna olyan gondolatokat amikből bensőmben nem tudtam magamat azonosítani. Az alatt a 22 év alatt, amióta az ítélőtábla kebelében működni szerencsém van, évnyitó teljesüléseinken gyakran ismétlődött egy elégikus, bús melódia. Gondolok azokra a szavakra, amikkel hazánk állapotáról történt megemlékezés elszakított véreinkről hazánknak a trianoni béke diktátum által létesitett szomorú helyzetéről. Amikor nagynevű elődöm a Kúria elnökévé történt kineveztetése alkalmából kivált a testületből, azon a teljesülésen, amelyben tőle búcsút vettünk, kifejezést nyert az a kívánság, hogy az ő elnöklete alatt a Kúria legyen ismét azzá, ami volt, azzá a felsőbbírósággá, melynek hatásköre a trianon előtti nagy Magyarországra kiterjedt. Juhász Andor majdnem egy évtizeden át állott a Kúria élén, de az itteni búcsúzás alkalmával kifejezett jó kívánság megvalósulását a Kúria elnöki székében nem érhette meg.
