Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1-2. szám - Ötletvédelem

64 DR. PUKY ENDRE csolatban kiemeltem, hogy az ügyvédkérdést nem lehet speciálisan mint ilyet teljesen megnyugtatóan egymagában megoldani. Kétségtelen, hogy az állami és iársadalmi rend szilárdsága elsősorban az állam jogrendszerétől, ebben pedig az igazság érvényesülése a megfelelő bírói és közigazgatási szervezet működése mellett a hivatása magaslatán álló, jellemében szilárd, lelkiismeretes ügyvédi kar közreműködésétől függ. A magyar ügyvédségnek történelmi hagyományai vannak, az ügyvédkérdés azonban úgy, amint az a már előbb kiemelt körülmények miatt ma előttünk áll, sajnos lényegében oly gazdasági kérdés, amely nemcsak az ügyvédi hivatás körében, hanem valamennyi többi szabad tudományos pályán épp úgy felmerül, mint az ipar, kereskedelem stb. körében,, pedig ismételten ki kell emelnem, hogy az ügyvédi hivatás közjogi érdekű. Megfelelő munkaalkalmak szerzésével ideig-óráig lehet ugyan enyhíteni a helyzetet, azonban ez az ügyvédkérdés végleges megoldására mégsem alkalmas eszköz. Az álláspontom az volt, hogy az ügyvédség számának korlátozása csak úgy lehet hatályos, ha azt már az egyetemen megkezdik és megszüntetjük a jogászképzésnek felületes módját, mert ez nyitja meg a jogászi pályára való tódulást. A jogászképzést mindenki számára komollyá, vagyis olyanná kell tenni, hogy esak az nyerhessen képesítést, aki az egyetemi tanulmányokat valóban elvégzi és a vizsgákat is csak komoly beható előkészület után tehesse le. Észrevételeim eredményét abban foglaltam össze, hogy az ügyvédek számának apasztását és jövőre nézve a megtorlódás csökkentését sikerrel csak úgy lehet megoldani, ha azt már az egyetemen elkezdjük. Az 1936. december havában az országos felsőoktatási kongresszus folyamán annak jogi szakosztályában két ízben is felszólaltam és ugyanezekre a körülményekre utaltam. Az ügyvédi rendtartás javaslata nehéz kérdést kiván megoldani. Kívánatos, hogy ez a kérdés megnyugtató megoldást nyerjen, mert nemcsak én a magam személyében, de a m. kir. Kúria és az összes magyar bíróságok is abban a meggyőződésben vannak, hogy az igazságszolgáltatás jóságának egyik oszlopa a történelmi hivatása magaslatán álló és kötelességét önfeláldozóan teljesítő, megelégedett ügyvédi kar. Az előbb elmondottakkal kivántam reámutatni azokra a kérdésekre, amelyek az 1936. évben a törvényhozást és a törvény előkészítést foglalkoztatták. Dr. Fuky Endre, & m. kir. közigazgatási bíróság elnöke a bíróságnak 1937. január 11-én tartott évnyitó teljes ülésén a következő beszédet mondta: A most ránk köszöntött évfordulat nevezetes a m. kir. közigazgatási bíróság történetében. 1897. évi január hó 1-én, tehát éppen 40 évvel ezelőtt alakult meg a m. kir. közigazgatási bíróság. Nevezetes évfordulókat szokás megünnepelni. Ünnepelünk mi is, de nem a divatos jubileumok kiáltó külsőségeivel, hiszen erre nem is lenne jogcímünk. Mert egymagában az a körülmény, hogy egy intézmény eljut fennállásának 40. évéhez, nem olyan nagyjelentőségű esemény, amely megindokolná és elbírálná a zajos és nyilvános ünneplés kereteit. Ünnepelünk magunk között „háziünnepély" keretében, mi ennek az intézménynek munkásai, azzal, hogy eltűnődünk bíróságunk 40 éves múltján, felállításának okain, célján, megbíráljuk jelentőségét, többre elhivatottságát és megrajzoljuk a reá váró fejlődés valószínű körvonalait. Természetesnek fogja tehát találni a tisztelt teljes ülés, hogy az évnyitó beszédek szokásos kereteit átlépve, ezúttal az elmúlt év eseményeit megelőző messzibb időkre pillantok vissza. • Az európai művelt államok már a XVII. század közepétől kezdve kezdtek gondoskodni arról, hogy az állami közszolgálat közegeinek hatalmi körét bizonyos korlátok közé szorítsák még arra az esetre is, ha ezek a korlátok az akkoriban a közigazgatás terén csaknem önkényes hatalommal rendelkező kormányok tevékenységének némi gátat vetettek is. De annak a szükségnek érzete, hogy az állam polgárainak egyéni jogait sértő kormányzati ténykedések ellen-