Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1-2. szám - Ötletvédelem

80 DR. SZENTMIKLOSI ISTVÁN díjaiban a pervesztes felet elmaraszalni. Hogy ez az intézmény a gyakorlatban még a szerző által elgondolt módosítások esetén is értéket log jelenteni valaha is a könnyelmű házasságbontások megakadályozására nézve, véleményem szerint nincs remény. Ami a kir. ügyésznek a tárgyaláson való kötelező részvételét és ott a fél jogainak gyakorlását illeti, ez csak akkor vezetne célra, ha az alperes a tárgyalásra elővezetés terhével volna idézhető és meg nem jelenése esetén elővezetése volna elrendelhető. E nélkül ettől az intézménytől sem várhatunk eredményt. A kir. ügyész is csak az alperestől szerezhet tudomást oly tényekről és bizonyítékokról, amelyek esetleg a kereset elutasítására vezethetnek, azonban a megegyezéses válások ellen ez sem biztosíték. Az alperesnek elővezetés terhével való megidézése, illetve elővezetésének elrendelhetősége határozott visszafejlődést jelentene fejlett jogrendszerünkben, de gyakorlati megvalósítása is nagy nehézségekbe ütközne. Mert én ezt csak úgy tudom elképzelni, hogy a meghallgatást maga a per bírája foganatosítaná. Ezt a meghallgatást lehet ugyan megkeresett bíróra is bízni, de hogy ettől milyen kevés eredmény várható, azt nem kell indokolnom. Itt merülne fel az alperes megjelenési költségének kérdése. Az egész országban a pereskedő felek nagy része nem lakik a törvényszék székhelyén és vajon ki fizetné meg az alperesnek az úti és ellátási költségét, akit pl. Pécsről idéz a nyíregyázi törvényszék. Ha a meghallgatást nem a per bírája foganatosítja, akkor az egész intézménytől vajmi kevés eredmény várható, ez esetben pedig tekintettel arra, hogy a házassági perek 90%-a szegényjogon indul, aránytalan nagy költséget jelentene az államkincstárra és végeredményében a felekre. Mert azt csak mégsem lehet kívánni egy féltől, hogy esetleg több napos útra kényszerüljön és amennyiben az útiköltséget nern áll módjában előteremteni, elővezessék, mint valami gonosztevőt ? Ha az aiperes a tárgyalásra elővezetés terhével idézhető, nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe a tanúnál. A 77. §-os bontó Ítéletek kötelező felülvizsgálata a helyzeten mit sem változtatna és csak a felsőbíróságok indokolatlan megterhelését eredményezné. Az alperes nem védekezése esetén a felsőbíróság sem nyomozhatna bizonyítékok után s az eredmény legfeljebb az lenne, hogy az ítéletek egy év múlva válnának csak jogerőssé. Maradna a gyakorlat megváltozása, de mivel az alsóbíróságok a kifejtettek szerint a 77 §-os perekben is a m. kir. Kúria Ítélkezési gyakorlatában megnyilvánuló elvek szerint járnak el, e gyakorlat megváltoztatására nincs szükség. Ha a gyakorlat megváltoztatásától várunk eredményt, az csak az ügyvédi gyakorlat megváltozása lehet. Az ügyvéd, aki a pernek első bírája, a fenti példa esetében indítson 80. §-os pert és még szegényjogos kirendelés esetén se csábítsa a 77. §-os perhez szükséges kevesebb munka. Ami pedig a megegyezéses válásokat illeti tartsa kötelességének, hogy a feleknek a törvény kijátszására irányuló összejátszását megakadályozza és a törvény megkerüléséhez ne nyújtson segédkezet.