Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1-2. szám - Ötletvédelem

JEGYZET A K. T. 189 §-ÁHOZ. 57 hogy a kárösszeg befizetése után a r. t. mérlege milyen eredménnyel zárult. Utóbbi esetet a fenti felfogás szerint elintézhetőnek nem taríhatjuk, mert egyéb okoktól eltekintve szöges ellentétben van azzal a jogelvvel, amely a Kúria állandó gyakorlatában is megnyilvánul, hogy a részvényes kártérítési követeléssel léphet fel az igazgatósági tagok ellen abban az esetben is, ha részvényeit a károkozás időpontja után elidegenítette. A kártérítés joga ugyanis a részvény új birtokosára nem száll át a részvény egyszerű megszerzésével, csupán ha a kártérítési jogot külön is megszerezte. Mi történne tehát a gyakorlatban, ha a kárösszeg a r. t. pénztárába fizettetnék be ? Ha a károsult részvényes részvényeinek birtokában van akkor, amidőn a károkozók befizetése folytán a mérleg javult, nagyobb osztalék fizetését teszi lehetővé, vagy emelkedett a részvények értéke, fellépésének részvényesi előnyeit esetleg élvezni fogja. Abban az esetben azonban, amidőn részvényei a megindított kártérítési per befejezése, a károsító igazgatóság: tagok teljesítése idején már másra ruháztattak át, fellépésének eredményét megsemmisítené fenti elv alkalmazása, mert kétségtelen, hogy a részvénytársaság pénztárába történt kárösszegbefizetéssel javult mérleg előnyeit kizárólag a részvénybirtokos élvezi, nem pedig az ex tunc megkárosított részvényes, aki pedig jogosan lépett fel kárának megtérítése érdekében. Ha a r. t. kártérítési igényével nem lépett fel, nincs is indoka annak, hogy a megkárosított részvényes javára megítélt összeg a r. t. pénztárába fizettessék be, hisz a részvényes mindig csak a megkárosításból előálló összegnek reáeső hányadát követelheti, ennek a r. t. pénztárába való befizetése lehet, hogy csak egy csepp a tengerben, amely sem a r. t.-nak, sem az összes részvényeseknek nem szolgálna lényegesen a javára. ELEGET TESZ-E AZ ALSÓBÍRÓSÁG A HŰTLEN ELHAGYÁSOS PERBEN TÖRVÉNYPARANCSOLTA KÖTELESSÉGÉNEK ? Irta: DR. SZENTMIKLÓSI ISTVÁN. Erre a kérdésre a Jogállam novemberi számában megjelent cikk szerzője nemmel felelt.* A HT. 77. §. a) pontjára alapított per ismertetése után megállapította, hogy a törvény jó és helyes és annak, hogy a gyakorlat e pert a megegyezéses válások formájává alakította ki, egyedül az az oka, hogy az alsóbiróság „áthágja a törvényszabta tilalmakat" é* „nem tesz eleget törvényparancsolta kötelességének". Szerinte a bíró a 77. §-os perben nem vizsgálja, hogy megvalósultak-e a 77. §. a) pontjában irt bontó ok anyagi jogi feltételei, nevezetesen az elhagyás ténye szándékos és jogos ok nélkül volt-e, hogy az elhagyó házasfél tartozott-e egyáltalában a bírói felhívásnak eleget tenni * Dr. Nagy Domokos : A HT. 77. §. a) pontjára alapított perek és a Pp. módosítására ronatkozó javaslat. Jogállam. 1936. 8—9. füzet.