Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9-10. szám - A psychoanalysis és a büntetőjog

IRODALOM. 411 megerősítés azonban sokszor elmarad már. 1291-ben a királyi és nemzetiségi jog küzdelméből az utóbbi kerül ki győztesen : a szabad végrendelkezés jogát fiutód nem-létében a tőrvény kifejezetten is biztosítja minden jószágra. De királyi megerősítésekkel továbbra is találkozunk. 1351. óta az ősiségi törvény értelmében végrendelkezési szabadsága senkinek sincs többé. Az ősiség korlátain belül (fiuk, férfi rokonok javára) és szerzeményi jószágokra nézve azonban a jog gyakorlatával továbbra is léptennyomon találkozunk. A Hármas- és a Négyeskönyv a végrendelkezésről külön semmit, közvetve is nagyon keveset mond, mert a római jogi értelemben vett törvényes és végrendeletszerinti öröklés ekkor is ismeretlen. A végrendelkezés szabályai az ősiség szabályaiboz igazodnak. Ugyanezt látjuk a következő korszakban is. Alaki szempontból áll be csak bizonyos változás. Amíg ugyanis korábban az enyhébb kánonjogi alakszerűség volt szükséges a végrendelet érvényességéhez, most mindinkább a szigorúbb rómaijogi terjed el, bár az előbbit teljesen kiszorítani nem tudja. Bíróságaink is más-más alapon ítélkeznek, amiből nagy jogbizonytalanság és számos végrendelkezés érvénytelensége származik. A törvényhozás tehát megalkotja az első magyar végrendeleti törvényt. Az 1715: XXVII. t.-c. azonban tisztán alaki rendelkezéseket tesz. Az anyagi jogot továbbra is az ősiség szabja meg. Változásra 1848. után kerül sor. amikor az abszolutizmus nálunk is az Opti;. rendelkezéseit lépteti életbe. A magyar végrendelkezési jog végérvényesen lesiklik évszázados fejlődésének alapjáról: a családiság és ősiség elvének szolgálatáról. Somogyi müve érdekes és tanulságos a jogbölcseleti szempontok, igazolt jogtörténeti tények, történeti hűség, a jogelvek és éles jogászi meglátás sziniézisével. A szintézis megalkotása néha súlyos feladatok elé állítja a szerzőt, aki itt-ott bizony birkózik a különböző szempontokkal. De jogászi és történeti érzéke ilyenkor is megtalálja a helyes megoldást, amelyet itt-ott ugyan tévesnek, ellentmondást magában rejtőnek, vagy legalább is szokatlannak találunk (pl. a végrendelkezés és a végrendelet fogalmi elválasztásánál, a végrendelkezés jogerejénél, a végrendelkezési jog és képesség meghatározásainál stb), de jobbal pótolni aligha tudnók. A könyv tartalma, megállapításai, eredményei és következtetései, erősen meggondolkoztatók. Pcrbiró József dr. * >Q}ö!ö?it/i József: „Az 1937: XIX. t. c. a kormányzói jogkör kiteritsztéséröl és a kormányzóválasztásról." (Budapest,' 1937. Gergely R. könyvkereskedése.) E közjogi tanulmányban szerző, aki közjogi irodalmunkban behatóan tárgyalj: a kormányzói jogkör kérdését, az új kormányzói törvény rendelkező részének, indokolásának és a javaslat parlamenti tárgyalásának kimerítő ismertetését, magyarázatát és bírálatát nyújtja, önálló fejezetekben foglalkozik a törvény általános indokolásával, majd annak rendelkező részével és részletes indokolásával, végül pedig a törvényjavaslat tárgyalásával. Megállapításai szerint az általános indokolás helyes kiindulópontból foglalkozik a kérdéssel, egyes részei — igy különösen a törvényszentesítési jog gyakorlását tárgyaló fejezete — előkelő helyre tarthatnak számot a szakirodalom körében is, emellett azonban igen sok téves megállapítás és helytelen következtetést is tartalmaz. Alkotmányunk alaptételeiként állít fel azzal homlokegyenest és sorozatosan ellenkező megállapításokat, figyelmen kívül hagy igen lényeges körülményeket és önkényesen felállított tételekből von le gyakran lényeges következtetéseket. Ismerteti szerző azokat a módosításokat, melyeket e törvény a korábbi jogi helyzeten keresztülvitt, kiemeli a törvény rendelkező részének hiányait, megvilágítja az egyes rendelkezések helyes értelmezését és közjogi jelentőségét. Rámutat a félreértésre alkalmat adható szövegezési hibákra és az alkotmányjogi szempontból aggálvos rendelke-