Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)
1937 / 9-10. szám - A psychoanalysis és a büntetőjog
388 1)R. RANSCHBURG PÁL szobába a gyerekek mellé, vagy ott volt a mostoha velebánású, szeretők után szaladgáló anya, vagy a gyermeket kényeztető, néha a szülők ellen hajszoló nagyanya, vagy voltak csábítók, a gyermek korai erotikájával visszaélő szülők, vagy testvérek, vagy mások, de mindezen esetekben Oedipus nélkül az esetet könnyebb volt megérteni, mint Oedipus-szal. Persze, vannak esetek valóban, ahol a fiú nemcsak gyűlöli, de támadja is, esetleg meg is öli a részeges, anyját verő, vele s a testvéreivel is. kegyetlen, iszákos, néha egész fizetését dorbézolásra költő apát, vagy a fiú a hitványnak érzett és látott anyát, vagy a lány béreli lel ezt vagy amazt a szülő, az elbírhatatlannak érzett szülő, megsemmisítésére, stb. stb. de mindez nem Oedipus. Nem öröklött hajlam ez, melyet minden normális egyén magával a világra hoz és csak keserves küzdelemben kénytelen avagy képtelen leküzdeni: nem „ösztön" ez az apa megölésére, mely ha szublimálása nem sikerül, kérlelhetetlenül bűnözésre vagy neurosisra kell, hogy vezessen. Ebből az ilyfajta született bűntettesből, amely a Freud-iskola értelmezésében nem a degeneráltak sorában, hanem minden anya szülte emberben, az öröklési anyagban szükségképen tovább adódva, az élet irányát leginkább megszabó determinánsként működik, nem találkoztam eggyel sem. És éppen ebben a körülményben, hogy minden analytikus elsősorban ezt a tényezőt keresi és rendszerint meg is találja a vizsgált neurotikusban vagy bűnözőben, amiben szerintem psychológiai okoknál fogva lehetetlen, hogy ne legyen része a tannak, melynek híveként már kiképzése elején sajátképen felebbezhetetlenül odaadta magát, ebben látok rossz prognózist arra nézve, hogy ez a tan ebben a formájában sikeresen fogja átalakítani a kriminológiai psychológiát és vele a bűntevésre hajlamosak vagy arra szorítottak megóvásának, megjavításának ill. gyógyításának tanát. A legtöbb eset ben — elismerem — lesznek találhatók kapcsolatok a tágabb és szűkebb értelemben vett libidóval, az eros-szal, elég gyakran a szülők, nevelők, feljebbvalók részéről történő helytelen, elviselhetetlen bánásmóddal, az esetek elég tekintélyes részében feltárhatók mint segítő tényezők az otthon dysharmoniái, sőt el nem bírható, lélekrontő magatartásai, nem egyszer mindezeknek együttes halmazatai. Mindez azonban nem jelenti sem azt, hogy a neurosis, sem azt, hogy a bűnözés mindig az elfajzott bűnös irányú erotikának, sem azt, hogy egyéb elnyomásnak, sem azt, hogy valamely világrahozott s a felettes én gyengesége folytán legyőzhetetlennek bizonyult szülőgyilkossági ösztönnek a folyománya. c) Ugyanígy nem ismerem el, mert nem találtam a bűn forrásaként az analytikus értelemben vett primav bűnhődés-, helyesebben bűntetteit* utáni vágyat. Ahol ilyesmi fennáll, ottan szerintem c vágy nem forrása, hanem folyománya a bűnnek. E bűnhődés] vágy neurotikus egyéneknél elég gyakran kimutathatóan régibb, egyénileg bűnnek minő' sített, elfojtott hibásságokért, botlásokért, esetleg bűnökért való jóvátétel elmaradhatatlanságának vágyát jelenti. Mas esetekben a fájdalom után való esetleges perverz vágy az, amely néha az egyre csak büntetett gyermeket, fiatalkorút, a szülő vagy feljebbvaló íelháborítására, sőt újabb büntetés kiprovokálására készteti s mely azonban végeredményben