Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9-10. szám - A német ügyvédi rendtartás

355 A NÉMET ÜGYVÉDI RENDTARTÁS.1) Irta: DR. ZEHERY LAJOS m. kir. igazságügyminiszteri tanácsos, egyetemi ny. rk. tanár. I. Az 1957 : IV. törvénycikkbe iktatott új ügyvédi rendtartás előkészítése hosszú időn át az ügyvédség szervezetének, működésének, társadalmi és jogi szerepének helyzetképe felé irányította az ország közvéleményének érdeklődését. Az új törvény még nem lépett a maga teljességében hatályba ; eddig csupán azok a rendelkezések léptek hatályba, amelyek a törvény hatálybalépésének és végrehajtásának előkészítéséhez szükségesek, a törvény teljes egészében csupán a reánk következő esztendő első napján lesz hatályos jog. Az új szabályozás felé irányuló érdeklődés épen ennélfogva még most sem sokat vesztett élénkségéből. Ez alkalommal is megállapítom, hogy a társadalom érdeklődése az ügyvédség társadalmi jelentőségének tanúbizonysága. Kétségtelen tény az, hogy a társadalom fenntartója a jogrend biztonsága. Azokat a küzdelmeket, amelyeket a társadalom keretében vívnak az egyéni érdekek, a jogrendszer fenntartó alapja, a jogeszme hozza egyensúlyba. A társadalom egyensúlya biztosítja az egyéni élet nyugodíságát, amely eképen a jogeszme érvényesülésének eredménye. A jogeszme viszont az igazság uralmát jelenti; az igazságnak hivatott oltalmazója a bíróság, a bíróságnak az igazságszolgáltatásban segítő társa az ügyvéd. Ekként az ügyvédség igazságszolgáltatási szerepéből származik az ügyvédség társadalmi jelentősége, amely az adott esetben megmagyarázó indítéka az ügyvédségre vonatkozó jogalkotás iránt tepaszíalható érdeklődésnek. A Jogászegylet körében, különösen pedig annak összehasonlítójogi szakosztályában éleírekelő érdeklődésből azonban desztillálódik ennek a lelki folyamatnak társadalmi eleme. A Jogászegyletet ugyanis a maga teljességében — különösképen pedig annak összehasonlítójogi osztályát—a tudós képzeletének összefoglaló szárnyalásával a tudomány érdeklődésének absztrakciójaként tekintem, amely a hivatás önmagából kitermelődő figyelmével kiséri az életet, annak életviszonyokra bontott analizisér, s az igazság és helyesség keresésére irányuló szintetikus törekvésében természetesen a magasságban halad s egyképen figyelmére méltatja az életviszonyok alakulását s a reájuk vonatkozó normák foglalatát, tekintet nélkül arra, hogy az igaznak és a helyesnek a szabályozásban kifejezésre jutó valósága vagy ábrándja melyik nemzet géniuszának alkotása. A tudósnak az egyetemesség elemeiből felépülő értelmi alkatát nézetem szerint különben is a nemzeti szellem ereje teszi egyéniséggé, a tudomány és az !) Előadatott a Magyar Jogászegylet összehasonlítójogi szakosztályának 1937. évi november hó 20. napján tartott ülésében.